Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Kner Erzsébet: Az asztalfőn

Herman Lipót egy kiállításának keretében egy vitrinnyi könyvkö­téssel vettem részt. Mekkora volt a rémületem, amikor néhány nap után a kiállítást meglátogatva, középen, Imre könyvének helyét üresen találtam. Emsték nem tudtak semmiről. Az ügyvéd azt mondta, hogy semmit sem lehet csinálni. Kétségbeesetten járkál­tam Imre nagy veszteségének tudatában, amikor valahonnan haza­térve megpillantottam őt házunk kapujában eltűnni. Utána rohan­tam s kitört belőlem a nagy baj története. Soha sem felejtem el, hogy milyen nagylelkűen vigasztalt. Javasolta, hogy figyeljem a könyvaukciókat s hátha még meg fog kerülni a könyv. Meg is került, igen kalandos módon. Evek múlva új angol tanárnál kezd­tem tanulni. Az első órán, amikor kiment, hogy kikísérje előbbi tanítványát az előszobába, gondoltam, megnézem, milyen köny­vei vannak. Már túl is haladtam a könyvön, amikor eszembe jutott, hogy hopp, egy meggy színű gerincet láttam két zöld címkével. Kihúztam a könyvet, s az volt. Állítólag egy házalótól vette azzal a szándékkal, hogy kidobja a táblából a könyvtestet s üres lapokkal vendégkönyvet csinál belőle. Később tudtam meg, hogy az illető egy jómódú család kleptomániás fia, akit korábban műtárgylopás miatt kitiltottak valamelyik európai fővárosból. Imre bátyám nem csak a családban volt megnyerő beszélgető: ugyanilyen közvetlen, kedélyes és magabiztos a nyilvánosság előtt is. Emlékszem, egyszer egy előadásán megbotlott és majdnem le­esett a pódiumról. Nem jött zavarba: pillanatnyi szünet nélkül folytatta. Egyébként legelőször Gyomán, 1918 őszén, a gyomai községháza nagytermében, a Nemzeti Tanács népgyűlésén hallot­tam beszélni. Sok nyomdász volt jelen, és a beszéd a forradalmat éltette. Ez önmagában elég volt, hogy aki őt nem szerette, a forra­dalmak bukása után emlékezzen rá. Hadd szóljak feleségéről és gyermekeiről is. Feleségét, Etust, előbb ismertem, mint ő. Családjának vendége voltam Budapesten 1915-ben, majd viszonzásul szüleim meghívták őt a nyári szü­19

Next

/
Oldalképek
Tartalom