Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Kner Erzsébet: Az asztalfőn

netre. Kulka Etus zongoristaként Bartók tanítványa volt. Addigi életemben sohasem hallottam hasonló nívójú zongoristát, tökéletesen elkápráztatott engem az egész családdal együtt. Még Chicagóban is, ahol Rubinstein s hasonló zongoristáktól hallottam valamilyen darabot Etus programjából, magamban azt gondoltam, hogy Etus szebben játszotta. Nem vagyok zenei szakértő, de hallottam, hogy Bartók csak nagyon tehetségeseket vett tanítványnak. A látogatás alatt esténként Etussal sétára indultunk s Imre csatlakozott hozzánk. És csakhamar észrevettem, hogy fölösleges vagyok. A látogatás befejezése után Imre hamarosan felutazott Pestre, ahonnan mint eljegyzett vőlegény tért haza.

Nagyon szoros családi életet éltek Mihály fiukkal és Zsuzsa leányukkal, de sajnos, az egész család sorsa tragikusan fejeződött be.

Mihályt műhelyemben rejtegettem 1944-ben, amikor munkaszolgálatos csoportj át Ausztria felé vitték. O megszökött a csoportból s a lehúzott vasredőnyön kopogtatott nálam. Sohasem felejtem el, amikor a szép nagy erős fiú az arcán lefolyó könnyeket törölgetve mondta, hogy „ne gondold, hogy valamikor is újra fogjuk látni őket”. Zsuzsa leányuk férjhez ment, de valamikor ötven-egynéhány éves korában meghalt, két szép leányt hagyva maga után. Mihály, miután látta, hogy hiába várja vissza szüleit, még 1945- ben az öngyilkosságba menekült.

Chicago, 1988. február

20