Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Kner Erzsébet: Az asztalfőn
mem sincs. Annyi bizonyos, hog)' az öreg ember minden szépséget kihozott a szerszámokból. Néha egyszer-egyszer megpróbálkoztam egy pesti vésnökkel s mindig megbántam. Természetesen nem ez volt az egyedüli hozzájárulása önálló pályámon való elindításomhoz. Amikor 1924-ben hazajöttem Lipcséből, úgy gondoltuk, hogy Gyomán alapítok egy műhelyt. Imre szerkesztett meg egy' körlevelet s ő állította össze a címeket a Magyar Bibliophil Társaság tagjaiból és más könyvszerető emberekéből, ahová a körlevelet elküldtük. Egyetlen válasz sem érkezett, ezért úgy határoztunk, hogy' Budapesten kell kísérletet tenni. Három bátyámmal, Imrével, Endrével és Alberttel utaztunk fel Pestre műhelynek és lakásnak alkalmas helyiséget keresni. így kezdtem 1924 végén az Alkotmány utca 20-ban, a Szirmai család albérletében. Később ugyanebben az utcában jutottam önálló bérlethez. Ha Imre Budapestre jött, az Alkotmány utca és a Vilmos császár út (ma Bajcsy-Zsilinszky út) sarkán lévő Magyar Világ vendéglőben jöttünk össze véget nem érő beszélgetésekre. Összejöveteleinkről nem csak szakmai eszmefuttatásokra, hanem mint nagy nevetős találkozásokra is emlékezem. A „komoly” Imre ugyanis szerette és nagyszerűen mesélte a régi és új viccek százait. Sajnos, a nehéz időkben a beszélgetések komolyról és vidámról komorra fordultak. Imrét egyre jobban nyomasztotta a mind ordasabbra forduló világ, amely ellene is tört s amelyben nem volt kétsége saját pusztulása felől. S ez így be is következett... Lipcséből való hazaérkezésem körüli időben Imrének egy neki nagy örömet okozó könyvet sikerült megszereznie. A bécsi Trattner-nyomda 1770-es évekből való betűmintakönyvét, amelyet átadott nekem, hogy mutassam be, mit tudok. Sötét meggyszínű bőrbe kötöttem a könyvet, a tábla szokott szélein való aranyozással s a középen zöld bőrfelrakással, valamint a gerincen a valódi bordák közé helyezett címkékkel a cím részére. Budapesti működésem megkezdése alkalmából az Ernst Múzeumban Emsték jóvoltából 18