Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Kner Erzsébet: Az asztalfőn

imra és arra, hogy milyen unfair előnnyel állok velük szemben. Nem hiszem, hogy bármelyikük olyan előkészítéssel kezdett volna munkához, mint én. Csak azt sajnálom, hogy amikor sok évi munka után magas kitüntetésben részesültem, ők nem lehettek itt, hogy örömömet megoszthattam volna velük.

Az első világháború utáni években ért Imre pályájának csúcsára. Már nem sok van hátra évszázadunkból, és ezért megkockáztathatom azt az állítást (vagy jóslást), hogy a Monumenta Literarum az évszázad legszebb könyvsorozatai közé tartozik, melyet a hátralevő időben sem igen fognak túlszárnyalni. Imre a magyar tipográfia megújítását, a régi magyar könyvművészet hagyományainak új játeremtésének célját tűzte maga elé, de hadd ne én legyek az, aki méltatja ennek sikerét. Csak arról szólnék, ami ebből az én könyvkötői pályámra kisugárzott: a történelmi aranyozódíszek (szerszámok) gyűjtéséről. Gyűjteményének valamennyi darabja az én 1924-ben alapított budapesti műhelyemet gazdagította.

Azzal kezdte a 20-as évek elején, hogy a könyvkötők közül mindet megkérdezte, hogy láttak-e valahol, ahol előbb dolgoztak, aranyozószerszámokat. Mindenütt szívesen eladták a régi szerszámokat, sehol sem tudták már használni. Később észrevette, hogy főképpen a püspöki városokban találtak szerszámokat s ezekre vetette magát. 15 5 darab bélyegzőm volt s 95 fiiétám. Azóta hallottam olyanokról, akiknek sokkal több darabjuk volt, de a különbség az volt, hogy az enyéimek válogatott gyönyörű darabok voltak egytől egyig. Néha tízet is kidobott, hogy egy-két gyönyörű darabot megtarthasson. A későbbi, a századforduló idejéből származó rossz rajzó, öntött darabok tömegével voltak kaphatók, de Imre fantasztikus ízlése és tudása hozta össze az én gyűjteményemet, amely óriási előnyt jelentett számomra a kollégákkal szemben.

A gyönyörű régi szerszámok sokszor nagyon kopottak voltak s ezeket egy öreg lipcsei vésnökhöz küldtük felfrissítés céljából. Hogy Imre hogyan tudott az öreg ember létezéséről, arról sejtel-17