Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Kner Erzsébet: Az asztalfőn

dődtek, amikor Imre napi munkáját befejezte. Elkezdtük azzal, hogy kisétáltunk a községből kivezető országúton észak felé s a Körös hídján átkelve annak külső gátjára tértünk. A tavaszi áradásokkor a folyó hatalmasan meg szokott duzzadni s emiatt a folyó és a gátak között mindkét oldalon széles árterület feküdt. így a külső gát óriási nagy ívben kerülte meg a községet. Nagy séta volt, amíg a község nyugati szélén lévő vasúti hídon visszatérve elkezdhettünk hazafelé sétálni.

A táj a szokásos alföldi lapos táj volt, de az óriási égen azalkonyi színek játékát figyelni nagyon szép volt. Ha elfáradtunk, lehevertünk valami füves helyre. Ha az ember a fűszálakat széthajtotta, csodálatosan mozgalmas világ tárult elénk. A gyökerek közt rengeteg bogár, főleg hangyák rohangáltak látszólag nagy fontosságú ügyekben. De a séták legfőbb tartalma az Imrével való érdekes és tanulságos beszélgetések voltak.

Imre azonban komolyan is tanított engem könyvekkel, amelyeket számomra adott. Ezek közül csak kettőt fogok említeni. Az első Wölflin: Művészettörténeti alapfogalmak, amelyet eredeti németségben olvastam kizárólag iskolában szerzett német nyelvtudással, de olyan izgalommal, mintha érdekfeszítő detektívregény lett volna. El voltam ámulva, hogy mi minden van egy festményben. Pár év múlva, amikor Albert és én is Budapesten laktunk, egy állandó kiránduló társaságnak voltunk tagjai, amikor egyik alkalommal megjelent köztünk az akkor tanulmányai után külföldről hazatért Péter András műtörténész, akitől megkérdeztem, hogy ez a könyv valóban olyan nagy-e a szakemberek szemében is, mint amilyennek én látom. O azt felelte, hogy csak olyan nagy, hogy a modem műelmélet teljesen arra épült. A másik könyv Loubier: Der Bucheinband. Ez egy gyönyörű könyv a könyvtáblák díszítésének stílusfejlődéséről. Ez a könyv már a jövendő könyvkötőmesternek volt szánva.

Könyvkötői pályafutásom alatt sokszor gondoltam pályatársaié