Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Erdész Adám: Apa és fiú
hogy bátor és önérzetes a fellépésed, egyformán vagy barátságos, szegényhez és gazdaghoz, és nem külső tulajdonságok vagy előnyök szerint döntesz, hanem érdeme szerint kezelsz mindenkit. Nagy on szeretem Benned azt is, hogy- szeretsz jókedvű lenni, és hogy meg tudod nyerni az emberek jóindulatát. Nincsen okod arra sem. Kisfiam, hogy ne bízz a képességeidben. Én ismerem az életet, sokat próbáltam, ha nem is kellett sokfelé keresnem a kenyeremet, és tudom, milyen képességekkel érnek el eredményeket az emberek. Gyakran figy elem, miképpen követed azokat a dolgokat, amelyeket mesélek Neked, és örömmel látom, hogy megfigyeled, amit magyarázok, követni tudod az összefüggéseket, helyesen következtetsz arra is, amit még nem ismersz, s tudsz tájékozódni abban, ami sokféléről beszélek Neked. Látom, hogy gondolkozol ezeken akkor is, amikor nem vagyunk együtt, mert látom, hogy kiegészíted az elmondottakat olyasmivel is, amire csak gondolkozás útján juthattál. Amiabalkezességedet és egyéb apró hiányokat illeti, ezek nem komoly akadályok az életben, lehet leküzdeni ilyeneket, s ha nem lehet, lehet pótolni más irányban. Nagyon boldoggá tesz az is, hogy szereted a jövő feladataidat, hogy azok érdekelnek, hogy’ nem vágysz el idegenbe, más, tetszetősebb, romantikusabb dolgok felé. Boldogan látom, hogy hűséges vagy’, és ragaszkodsz a környezethez, az apai házhoz, a nyomdához, a faluhoz, ahhoz, amiben élned és dolgoznod kell, s hogy’ egészen otthon érzed magad benne. Most azonban szeretnék egy pár olyan dologra rámutatni, ami nem tetszik nekem, saminNeked kell segítened. Nem sok hiba ez, Kisfiam, és nem azért mondom, hogy’ kukliprédikációt tartsak, hanem hogy’ megmutassam Neked az irányt, és segíts ezeken magad is. - Hogy’ mindj árt rátérj ek a dologra: kevés Benned az akarat. Nem arra gondolok, amit Keller mondott, Kisfiam, mert én meg vagyok elégedve a bizonyítványóddal, s tudom, hogy’ egy kis-103