Gajdos Gusztáv: Kempelen Farkas, Ganz Ábrahám - Magyar feltalálók, találmányok (Budapest, 1997)

A svájci Ganz család címere a XIX század elejéről

lepült öntödéje volt. A „közvetett” öntéssel rendkívül tiszta öntvényt nyertek, és ez lehetővé tette a különböző vasfajták ötvözését is. Ganz kísérleti eljárása a vándorévek tapasztalatai alapján szerzett szakértelmét és önbizalmát tükrözte. Az öntöde a hengermalom öntvényszükségletének biztosításán túl már kezdetben nagyszámú külső rendelést is kielégített. Ganz 1842-ben magához hívta öntőmesterséget tanult

öccsét, Konrádot, akinek foglalkoztatásával Svájcban élő családját is segítette.

Az 1842-es Első Magyar Iparmű-kiállításon a József Hengermalom is bemutatta öntvényeit. Kiállítási beszámolójában Kossuth Lajos dicsérettel emelte ki az öntvények „különleges összetételét és tisztaságát”. A sikerek után Ganz Ábrahám lett a hengermalom öntödevezetője, majd a létrejött gépjavító műhely irányítását is rábízták. 1843-ban súlyos baleset érte. Öntés közben a folyékony vas a szemébe fröccsent és egyik szeme világát elvesztette. Feljegyzések szerint balesete után azt mondta: „A fél szem oda, de az öntés sikerült”-, munkakedve és teherbírása továbbra is megmaradt.

Az öntödei vállalkozás üzletileg eredményes volt. A malom vezetősége az öntöde hasznából részesedést ajánlott fel és fizetett Ganznak, aki 1843 őszére már 2500 forintot takarított meg.-23-