Almay György - Bognár Istvánné - Séthy Imre: Iparjogvédelem. Kézirat - Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából 4251. (Budapest, 1964)
Védjegyjog
Jogaik esetleges megsértése miatt ugyanazokat a jogsegélyeket igénybe vehetik, amennyiben a belföldiekre előirt feltételeknek és alakiságoknak eleget tesznek. Az Unió országainak joghatósága alá tartozókkal egy tekintet alá esik az is, aki az Unióhoz nem tartozó ország állampolgára ugyan, de az Unió egyik országának területén lakik vagy ott valóságos és működő ipari vagy kereskedelmi teleppel rendelkezik. Az Egyezmény 4. cikke szerint azt, aki az Unió egyik országában szabályszerűen gyári vagy kereskedelmi védjegyet jelent be (valamint jogutódát) 6 hónapon belül elsőbbségi jog illeti meg arra, hogy bejelentését a többi országban megtegye. Elsőbbségi jog olyan bejelentésre alapitható, mely az Unió bármely országának hazai jogszabálya, vagy az Unió több országa között kötött nemzetközi szerződés értelmében szabályszerű hazai bejelentésnek számit. Az elsőbbségi jog azt jelenti, hogy a bejelentés, amelyet később, de az említett hat hónapi határidő eltelte előtt tesznek,nem érvényteleníthető az időközben bekövetkezett tények, nevezetesen másik bejelentés vagy a védjegy használata következtében, s e tények révén harmadik személy javára sem jog, sem személyhez fűződő birtok nem keletkezhet. Harmadik személynek az elsőbbség alapjául szolgáló első bejelentés napja előtt szerzett jogai tekintetében az Unió országainak belső jogszabályai irányadók. A hat hónapi elsőbbségi határidőben bejelentett védjegy az esetben is megtartja az elsőbbség kedvezményét, ha a származási országban lajstromozás foganatosítására csak az említett határidő eltelte után kerül sor. A hat hónapi elsőbbségi határidő az első bejelentés benyújtása napján kezdődik, melybe a benyújtás napja nem számit be. Aki valamely korábbi bejelentés elsőbbségét kívánja érvényesíteni, nyilatkozatot kell tennie, melyben megjelöli a bejelentés időpontját és országát is. A nyilatkozat megtételére nyitva álló határidőt az egyes országok határozzák meg. A származási országban szabályszerűen lajstromozott gyári vagy kereskedelmi védjegyet az Unió országaiban úgy amint van el kell fogadni lajstromozásra és oltalomban kell részesíteni. Megkövetelhetik az országok a lajstromozást megelőzően hazai bizonylat.bemutatását, melyet azonban hitelesíteni nem kell. Az alábbiak szerint sorolja fel az Egyezmény azokat az eseteket, amikor a védjegy lajstromozása iránti igény a fenti elv ellenére elutasítható vagy érvényteleníthető. (6. cikk B. (1).E szerint elutasítható (érvényteleníthető); 1. az a védjegy, mely harmadik személy szerzett jogait sértheti abban az országban, ahol az oltalmat igénylik; 2. az a védjegy, melynek nincs megkülönböztető jellege vagy kizárólag olyan jelekből vagy7 megjelölésekből áll, melyek a kereskedelemben az áruk fajának, minőségének, mennyiségének, rendeltetésének, értékének, származási helyének vagy az előállítás idejének feltüntetésére szolgálnak vagy amelyek a köznyelvben vagy a kereskedelem tisztes és állandó szokásai szerint használatossá váltak abban az országban, ahol az oltalmat igénylik. A megkülönböztető jelleg megítélésénél figyelembe kell venni valamennyi körülményt, nevezetesen a védjegy7 használatának időtartamát;- 109 -
