Almay György - Bognár Istvánné - Séthy Imre: Iparjogvédelem. Kézirat - Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából 4251. (Budapest, 1964)

Védjegyjog

3. az a védjegy,mely a közerkölcsöt vagy a közrendet sérti, különösen, mely a közönség megtévesztésére alkalmas. Nem tekinthető a védjegy azonban közrendet sértőnek csupán abból az okból, hogy az nem felel meg a védjegyekre vonatkozó jogszabályok valamely rendelkezésének, kivéve, ha az a rendelkezés a közrendre vonatkozik. Az Egyezmény résztvevői kötelezettséget vállaltak arra, hogy - hivatalból vagy az érdekelt kérelmére - megtagadják vagy hatálytalanítják azonos vagy ha­sonló áruk megjelölését célzó olyan védjegy lajstromozását, mely összetévesz­­tésre alkalmas másolata vagy fordítása olyan védjegynek, melyről a lajstromo­zó ország illetékes hatóságának megítélése szerint az országban köztudomású, hogy az az egyezményben foglalt kedvezményekre jogosult személyt illeti vagy ha a védjegynek!lényeges része az ilyen közismert védjegy másolata vagy összété­­vesztésre alkalmas utánzata. Az ilyep védjegy törlésére irányuló kérelem előterjesztésére a lajstromozástól számítva legalább három évi határidőt tartozik biztosítani minden szerződő állam. Rosszhiszeműen lajstromozott véd­jegy törlésére irányuló kérelem előterjesztése nincs határidőhöz kötve. Ugyancsak kötelezettséget vállalnak az Egyezményhez tartozó országok az Unió országainak címerével, zászlójával, egyéb állami jelvényével, az elfoga­dott hivatalos ellenőrzési- és hitelesítési jegyekkel és bélyegekkel kapcsolatosan azok védjegyenként lajstromozásának megtagadására vagy hatálytalanítására, illetőleg használatának megtiltására, ha erre az illetékes hatóság engedélyt nem adott. Ennek érdekében a Nemzetközi Iroda utján van mód az oltalmazni kívánt állami jelvények stb. jegyzékének közlésére a többi szerződő állam felé. Származási országnak az Unió azon országa tekintendő, melyben a beje­lentőnek valóságos és működő ipari vagy kereskedelmi telepe van, ilyen hiá­nyában az Unió azon országa, melyben a bejelentő lakóhelye van, ha pedig az Uniós országok egyikében sincs lakóhelye, akkor az az ország, melynek a bejelentő állampolgára. Az Unió más országában (országaiban) szabályszerűen lajstromozott nem­zeti védjegy a lajstromozás napjától kezdve függetlennek tekintendő a származá­si országbeli védjegytől. A védjegynek a származási országban történő meg­újítása nem jár azzal a kötelezettséggel, hegy azt az Unió más országaiban is megújítsák, ahol szintén lajstromozásra került. Foglalkozik az Egyezmény a védjegyek átruházása és az időleges kiállítási oltalom kérdésével, valamint az egyesülések védjegyei oltalmának biztosításá­val is. Leszögezi továbbá, hogy az olyan árut, melyet jogosulatlanul láttak el védjeggyel, minden országban le kell foglalni, ahol a jogtalan megjelölés történt vagy ahová a kérdéses árut bevitték (az átmenő árukra e kötelezettség nem ter­jed ki).- Lefoglalási lehetőséget biztositó jogszabály hiányában behozatali tilal­mat kell elrendelni. A Párisi Unió keretén belül külön egyezmény jött létre Madridban 1891. IV. 14-én a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozására (Madridi Megállapodás). Az Egyezmény többizben felülvizsgálatra került, hazánkban az 1934. VI. 2-án Londonban felülvizsgált szöveg került utolsó alka­lom mák törvénybe iktatásra 1962. VII. 20-án (1962: 17. tvr.). Az alábbi is­mertetés ezen szöveg alapján került összeállításra:- 110 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom