Garay Tóth János et al. (szerk.): Holográfia és humanizmus - Gábor Dénes (Budapest, 1995)

tigris féken tartására, hogy leszállhassunk, ha kell, a hátáról, mert különben katasztrófába rohanunk, vagy pedig fel kell hagyni a feltalálással.”

Éppen amikor nyugdíjba vonult, két amerikai szerző könyvében felsorolt száz olyan találmányt, mely szerintük a 2000. év kultúráját majd befolyásolja. Gábor Dénes nemcsak kiegészítette ezt a listát, hanem egyben megbecsülte a találmányok értékét, illetve káros voltát. Hangsúlyozta, hogy hatásukra a változások egyre gyorsabb ütemben következnek majd be. A középkor embere még éppúgy élt, mint a nagyapja, ugyanazokkal az értékekkel. Az első ipari forradalom után egy generáció alatt az élet a felismerhetetlenségig megváltozott. Abban a forradalomban, amelyben mi most élünk, nem az alapvető szükségletek kielégítése a legnagyobb probléma, hanem inkább a tegnapi technológia által okozott bajok és károk kijavítása. így pl. a vízszennyezés megszüntetése mellett sürgősen szükség van a víz sótalanításával és föld alatti tárolásával kapcsolatos ötletekre is. Nagy vitákat váltott ki az a kérdése, hogy az üzemanyagok égésekor a levegőbe kerülő széndioxid okozhatja-e az erdők és a zöldnövények visszaszorulását, és ebből származhat-e észrevehető éghajlatváltozás. Szerinte a mai technológia legnagyobb kihívása az automatizálás.„Senki sem tagadhatja, hogy az automatizálás képes az emberiséget minden monoton rabszolgamunkától megszabadítani, nem kell többé csákánnyal bányászni, talicskával és ásóval utat építeni, az agytikkasztó futószalag mellett dolgozni, és így a gyárakban dolgozó munkások lelki egészsége kielégítő. De mi történik azokkal, akik így fölöslegessé válnak: A technológusok és a közgazdászok rendszerint kétféle választ adnak. Az egyik, hogy idáig minden rendben van, a fölöslegessé vált munkásokat a szolgáltatóipar és az irodák vonzzák magukhoz. Ez valóban így van, de engem arra az optimistára emlékeztet, aki leesik a X. emeletről, és a Ill.-nál megelégedéssel állapítja meg: ideig minden jól ment. A másik válasz sem sokkal kielégítőbb: a fölöslegessé vált munkásokat a termelésben új munkakörbe kell helyezni. De meddig képes erre az ipar? És valóban ez a lehetőség fennáll a végletekig?”

Gábor Dénes több javaslattal élt, mely szerinte egy szilárd, érett társadalomba vezethet bennünket, amely ha egyre növekvő árumennyiséget nem is, de egyre javuló életminőséget kínál. Első lépésként, ha nem is most rögtön, de el kell érni az állandó népességet. Emlékeztet Japánra, ahol a népesség állandó, a fejlődés mégis dinamikus. A fiatal kétkezi munkásokkal kapcsolatban azt javasolja, hogy a korhoz kötött fizetésemelést vezessék be - függetlenül a javuló teljesítmény okozta növekedéstől -, vagyis ugyanazt, amit az alkalmazottak és tisztviselők élveznek több mint egy évszázada.

Javasolta továbbá a foglalkoztatás formájának 40 éves kor körüli megváltoztatását' ekkor a lakosság egy része szabadságra vagy tanfolyamokra menne. Nem azért, hogy majd több pénzt kereshessen, hanem hogy több tudás legyen a birtokában, és növelje a tudás iránti szeretetét.

15