Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

Hol ringott termesztett növényeink "bölcsője"?

areának hív. Az area rendesen összefüggő terület, de lehet tagolt is. A tagolódást többnyire földrajzi okok alakítják ki, pl. egy közbe­eső sivatag, tó vagy tenger, esetleg egy nagy hegyvonulat stb. A termesztett növény ősének, a tulajdonképpen még vad fajnak is megvan a maga areája, sőt ez akkor is megvolt, amikor a kultúrába vétel történt. Ez az esemény a vad faj areájának valamelyik alkalmas vidékén következett be. A kialakított termesztett faj az ember köz­vetítésével kezdetben a vad ős areája határain belül terjedt el. Ez a terület volt a termesztett alak számára is a legkedvezőbb. A növény­­termesztés és a kultúra azonban elterjedt az ősalak areája határain túlra is, ahol már más körülményekkel találkozhatott, sőt lehetett ott más rokon vad faj is, amellyel a kultúralak kereszteződhetett, így az idegen környezet és egy más rokon faj bekapcsolódása széles körű alapja lehet egy új variációnak. így az új, elszigetelődött termesztési helyen egy alfaj vagy több változat keletkezésének meg­van a módja. Több elsődleges és másodlagos génközpont kialakulásának is van lehetősége. Jó példa erre a borsó és a len. A borsónak két elsődleges és egy másodlagos génközpontja van (hasonlóképpen a lencsének is!), a lennek viszont három elsődleges és három másodlagos köz­pontja ismeretes. Ezeken a helyeken, természetesen, jól-elhatárolha­­tó alfajok keletkeznek. A kultúrfajok széles körű változatosságának három tényezője van: 1. a térbeli elszigetelődés (izoláció), 2. a kereszteződés (hibri­dizáció) és 3. az öröklődő megváltozás (mutáció). A térbeli elszigetelődés már az elsődleges géncentrumban is be­következhet, ha annak a területén a földrajzi tagozódás külön he­lyeket határol el, pl. magashegységi völgyek, amelyeket magas hegy­gerincek választanak el egymástól, szigetek vagy oázisok stb. Az ilyen területeken esetleg a variáció nagyobb mértékben jelent­kezhet, mint másutt. Harlan után ezeket a nagyobb alakgazdag­ságú, kisebb területeket mikrocentrumoknak hívjuk. Termesztett növényeink keletkezése szempontjából ezek a mikrocentrumok nagyon fontosak, mert a kultúrfaj mikrocentrális formagazdagsága a kiválogatásnak sok segítséget nyújtott. A természetben már kez­detben kialakult különféle alakok közül az ősembernek módjában volt a céljainak legalkalmasabbakat kiválogatni. A mikrocentru­­mokban azonban endemikus alakok is sokáig megmaradhatnak, illetve kialakulhatnak. 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom