Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

Hol ringott termesztett növényeink "bölcsője"?

A keletkezési központ areájának határai felé bizonyos jellegek fokozatos változásával számolhatunk. Az area határainál már olyan szélsőségesebb körülmények érvényesülhetnek, amelyek bizonyos recesszív (az öröklöttségben egyébként elfedett, gyengébb) jellegek megnyilvánulását hívják elő. Jó példa erre a rozs kalászának törékenysége. Az iráni rozsok populációiban ugyanis a vad fajok örökségeképpen különböző mértékű kalásztörékenység figyelhető meg. A kalász törékenysége az area középtáján (Gugantól délkeletre) az állományban a legnagyobb (16. ábra), az area szélei felé a törékenység mind kevesebb, míg a határon a kalászok szilárdak, nem törékenyek. A kalász szilárdsága a termesztés számára fontos jelleg, mert nem hullik szét aratáskor, nem perget.

Az elsődleges vagy másodlagos géncentrumokban a termesztett faj vad ősének rokonfajai is jelen vannak, sőt ezek körében is formagazdagság figyelhető meg. így lehetnek bennük olyan jellegek, amelyek a primitív kultúrfajból hiányzanak vagy hasonlók hozzá. Előbbi esetben az önkéntelen kereszteződések új tulajdonságokkal bővíthetik a primitív kultúrfajt, vagy egyes tulajdonságokban fokozódást (transzgressziót) okozhatnak. Természetesen, megvan a lehetőség arra is, hogy nem kedvező tulajdonságok is kerülhetnek be a kultúrfaj öröklöttségébe. A rokonfajokkal, alakokkal való kereszteződés éppen ezért a termesztett faj kialakulása szempontjából fontos körülmény.

16. ábra. A kalász törékenységének területi megoszlása és gyakorisága az iráni primitív rozsok populációiban.

A fekete szín a törékeny kalászé egyedek ezrelékes előfordulását mutatja. Gugantól délkeletre a populáció 142,8 ezreléke törékeny kalászé (Kranz nyomán)