Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
Termesztett növényeink származásának kutatása
szigetre bevándoroltak, s a termesztett növényeket, illetve háziállatokat magukkal hozták. Az új hazában ezeket meghonosították. Hehn Viktor megállapításait az összehasonlító nyelvészet segítségével szerkesztette. Ez úgy történt, hogy az egyes népek megfelelő szavait összevetette, és rokonságukat kimutatta. Pl. a német Wein szót a latin vinum (bor) szóból származtatta, utóbbi a görög voinosz szóból származott, viszont ez a héber jain, ez pedig az arab wain átformálódása. Hehn szerint tehát világos, hogy a szőlő, és a bor ismerete Elő-Ázsiából görög, majd római közvetítéssel jutott el a germánok (később németek) nyelvébe. A szőlő terjedésének útja tehát a nyelvi terjedés útvonalát követte. Hehn megállapításai és könyve az akkori világban nagy népszerűséget értek el, és műve 1911-ig nyolc kiadást ért meg. Már Hehn életében következtetéseit élesen bírálta Heer Oswald, a svájci cölöpépítmények feltárója, és több tévedésére rámutatott. Heer szerint csupán nyelvészeti alapon nem lehet a termesztett növények eredetét magyarázni, hanem azok egyetlen döntő bizonyítéka az ősrégi települések feltárásakor kapott leletek meghatározása. Míg Hehn azt bizonyította, hogy a mirtusz és a babér Itáliába a nyelvi vonatkozásokat követve a történelmi időkben került, addig Heer kimutatta, hogy az Etna vulkán tufájából olyan mirtusz- és babérmaradványok kerültek elő, amelyek kétségtelenül bizonyítják, hogy ezek a növények még jóval a történelem előtti időszakban is éltek Itáliában, s ottani tartózkodásuk azóta folyamatos. Ilyen maradványok kerültek elő még Toscana diluviális mészlerakódásaiból is (travertinó). Heer Oswald a kultúrnövények származásának kutatásában az őskori leletek bizonyítékaira helyezte a hangsúlyt, s csak azokat a tényeket fogadta el, amelyeket ilyenek támogattak. Úgy vélte, hogy álláspontját a svájci cölöpépítmények telephelyeinek feltárásai, amelyeket a tóüledék gondosan megőrzött, mindennél jobban bizonyítják az ősember életmódját, gazdálkodását és termesztett növényeinek azonosságát. Hamarosan mindkét irányzat egyeztetésére is sor került. Hoops 1905-ben bizonyította be, hogy mind a nyelvészeti (kultúrtörténeti) tények, mind pedig a feltárt maradványok egyesített értékelése szükséges a helyes álláspont kialakításához. Már a XIX. század utolsó évtizedeiben, de különösen a XX. század elején mind többen és többen végeztek ásatásokkal egybekötött 46