Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
Termesztett növényeink származásának kutatása
A görög és római mitológia Az ókori görögöknél is a legfontosabb élelmiszer a gabona volt. Szerintük a gabona Démétér istennő ajándéka volt. A görög vallásos monda szerint az első gabonatermő (árpa, alakor, tőnké) vidék Eleusis mezején volt. Itt, az Athénből vezető út mentén díszlett egy fügefa, jelezve azt a helyet, ahonnan az alvilág istene Persephonét, a szép leányt elragadta. Az embereknek hasznuk volt ebből, mert a füge, mondájuk szerint, innen terjedt el, s fontos mindennapi táplálékává vált az ógörög embereknek. Hálából e helyen emelték Triptolémus templomát, s mellette voltak a legelső szántóföldek. E templom környéke volt a legfőbb hely, ahol Démétér és lánya: Persephone emlékét vallásos szertartásokkal tisztelték meg. Triptolémus Démétér kedveltje volt, aki Démétérrel együtt tanította az embereket a növénytermesztés tudományára. Az ókori görögök szívesen termesztettek szőlőt, mert a belőle készített bort is szívesen fogyasztották. A szőlő és a bor istene: Dionysos, éppen ezért nagy tiszteletnek örvendett körükben, hiszen mind a szőlőtermesztés, mind a borkészítés ismeretét tőle tanulták. Dionysos, a legfőbb isten, Zeus fia volt. Dionysos azonban nemcsak a szőlőt és a bort adta az ógörögöknek, hanem mondáik szerbit a gyümölcstermesztésre is megtanította az embereket. A Dionysosnak szentelt ünnepeken azonban nemcsak a bor élvezetének „áldoztak”, hanem ugyanakkor művészeti versenyek is voltak, és színdarabokat adtak elő, s víg zenekísérettel körmeneteket tartottak, utánozva Dionysos vándorlásait. A rómaiak bizonyos mértékben a gazdálkodás isteneinek tiszteletét a görögöktől vették át. A rómaiak istennője: Ceres volt ( = Démétér) és lánya Proserpina ( = Persephone). Mindkettőt áprilisban tartott ünnepeiken tisztelték ( = cereália), kedvelt terményeikből bemutatott áldozataikkal. Ezzel kívánták megnyerni az istennők jóindulatát a bőséges termés érdekében. A rómaiak is éppen úgy, mint a görögök ez istennőkben a növénytermesztés és a gabona adományozóját, tanítóját tisztelték. A rómaiaknál különös tisztelet fűződött a lóbabhoz (babó, Vicia faba), az akkoriban szívesen fogyasztott hüvelyes növényhez. A lóbab fehér sziromlevelein látható fekete folt miatt e növényt a halál jelképének tartották. Azt hitték, hogy a megholtak szelleme a lóbab termésébe (magvaiba) vándorol, és a halottak napján ezért a 43
