Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

Termesztett növényeink származásának kutatása

12. ábra. Lóbab virágzata

A pillangós virágok csónakján jól látszanak a fekete sziromfoltok (Papp E. rajza)

lóbab magvaiból készített ételt ettek, hogy a holtak szellemét elfogyasztva, azokat házaiktól távol tartsák. Babonás hiedelmeiknek, természetesen semmi alapja nincsen. Ezek a sziromfoltok az embernek semmit, a rovaroknak azonban sokat jelentenek, mert a méhek figyelmét felhívják, elősegítik a megporzást. így a lóbab virága nem a halál, hanem az élet szolgálatában áll (12. ábra).

Érdekes, hogy a lóbab tisztelete, illetve megvetése az ókori világban eléggé elterjedt volt. A görögök és rómaiak az elmondottak szerint tisztelték, sőt utóbbiaknál a lóbabnak Cynametes volt az istene, akinek adománya volt a növény, s ezért templomot is emeltek neki. A babót ( = lóbab) az egyiptomiak tisztátalannak tartották és megvetették. A germánok is nagyon tisztelték a lóbabot, és tiszteletére a sok vígsággal körített „babó-ünnepet” tartották (Bohnenfest, Bohnenkönigfest) január elején (vízkereszt napján). A görögök annyira tisztelték a lóbabot, hogy magvait szavazáskor is használták, szavazatként adták. A lóbab ma már nálunk csak takarmány, s alig termesztett növény, jelentőségét nagyon megcsappantotta újvilági rokona: a paszuly (Phaseolus vulgaris), amely még a nevét is kölcsönözte tőle: bab.

A rómaiaknál a szőlő és a bor istene Bacchus. A tiszteletére szüretkor tartották az ünnepélyeket: a bacchanáliákat, amelyek tulajdonképpen kezdetben víg és a bort mértéktelenül fogyasztó ünnepélyek voltak, később azonban a fékezhetetlen szabadság, sőt szabadosság napjainak számítottak.

44