Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Alma
A cölöpépítmények almái A késői neolitikumból nagyon sok alma-maradvány került elő Nyugat-Európában, a cölöpépítmények üledékeinek feltárásából. Ezek javarészt a Malus silvestris fajhoz tartozó gyümölcsök, s már valamivel nagyobbak, átlagosan 20 mm az átmérőjük. Találóan Heer Oswald ezeket az almákat „cölöpépítmény-almáknak” nevezte el. Az almák között sok felezett és szárított, ami kezdetleges konzerválási módra is mutat. A cölöpépítmények tanyahelyén kedvező konzerválási lehetőségek voltak, hiszen a tó iszapja jól megőrizte a belekerült növényi maradványokat. A nem cölöpépítményes tanyahelyeknél azonban már ilyenre nem lehet számítani, így gyümölcsök nem is maradtak meg; ezeken legfeljebb almamagot lehetett találni, amelyből már sokkal nehezebb a következtetés. Az alma az ókortól kezdve fontos gyümölcsünk Bertsch—Bertsch véleménye szerint a termesztett alma kialakulása csak Közép-Európában történhetett, mert a kedvező klimatikus feltételek ott állhatták rendelkezésre. A rómaiak nemcsak kedvelték az almát, hanem szívesen is termesztették. A középkorban csak a kolostorok és a földesurak kertjei azok, ahol az alma termesztve előfordul, a pórnép azonban még mindig a gyümölcsgyűjtögetés révén szerzi be szükségletét a vadon termő fákról. Az írásos emlékekből kitűnik, hogy már korán megkezdődött a fajták változatosságának kialakítása. Nagy Károly (a IX. század eleje) „Capitulare”-jában már több fajta olvasható, mint amilyen: a Gosmaringer, Geroldinger, Crevedeller, Sperauker édes és savanyú téli almák, továbbá nyári almák is említettek, valamint különböző almák a szárításra, befőzésre stb. Sajnos, ezeket a fajtákat ma már azonosítani nem tudjuk, hogy fennmaradtak-e még, vagy már nincsenek meg. A későbbi évszázadok során a fajták száma fokozatosan növekszik. A XVI. században Cordus már 33 fajtát sorol fel, és Bauhin csak Dél-Németországból 70 fajtát említ. Különösen megsokszorozódott a fajták száma a XVIII. és XIX. században, amikor az almák nemesítésével Európában többfelé (különösen Franciaországban, Nyugat-Németországban, Angliában stb.) foglalkoznak. 187
