Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Dohány

mást (79. ábra). Ez azonban elég volt ahhoz, hogy a két faj között a spontán keresztezés létrejöjjön. Annak ellenére, hogy a két faj kromoszómaszáma ugyanannyi: 2n = 24, mégsem elég ahhoz, hogy termékeny utódot hozzanak létre. Szükséges volt a hibrid szerelvényének megkétszereződése (poliploid-mutáció), hogy a közönséges dohány létrejöjjön. Ezt az új dohányalakot vette észre az ősindián és különítette el.

Hasonló keletkezési folyamat történt a kapadohánnyal is, csak azzal a különbséggel, hogy a szülőfajok: a Nicotianapaniculata és a N. undulata. A keletkezés helye Peruban van.

Az ősindián varázsnövénye

Természetesen, a közönséges dohány és a kapadohány a keletkezése után még a termesztésben sokat fejlődött. Ennek az „útját” is az ősindián egyengette. Éles szemmel figyelte az új növények alakulását, és az évezredek alatt apró mutációk egész sorát különítette el. Ennek köszönheti a két új dohányfaj nagyfokú változatosságát. Ha az ősindiánnak ez a gondoskodása elmaradt volna, akkor a dohány két hasznos alakjában nem lenne ma termesztett növényünk.

Könnyen vetődik fel a kérdés, hogy a dohányt az ősindián miért alakította ki termesztett növénnyé, és miért éppen ezt választotta ki magának, amikor a dél-amerikai kontinens olyan sokféle dohányfajjal bővelkedik? Ehhez tudnunk kell azt, hogy az ősnépek mindig kerestek maguknak valamilyen „varázs-növényt”, amely a szent szertartások alkalmával a papoknak bódulatot adott, és látnoki képességekkel „ruházta fel” őket. Amerikában erre a legcélszerűbbnek a dohány mutatkozott. Most azt vizsgáljuk meg, hogy miért éppen a dohány e két faját választotta ki magának az ősindián? Erre a válasz szintén könnyű, s a magyar dohánykísérletezés megalapítójának, Kerpely Kálmán vizsgálatai alapján adhatunk választ. Kerpely a különböző, dísznövényként is termesztett dohányfajokat 1914-ben megvizsgálta, hogy élvezeti célokra lehet-e őket használni. A kísérlet fényesen igazolta azt a véleményt, hogy ezek a dohányfajok teljesen „szívhatatlanok”. Valószínű tehát, hogy az ősindián is ilyen okokból választhatta ki magának a közönséges dohányt és a kapadohányt.

160