Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

Vadnövények - termesztett növények

szeresen vannak visszatartva attól, hogy a földbe jussanak, hacsak valami véletlen, pl. vadkártétel stb. le nem választja. Mégis, ha a cső a talajra kerül, a rajta levő szemek egycsomóban csíráznak (1. ábra), s a fiatal növények nem tudnak egymástól fejlődni, hamar elpusztulnak. A kukorica tehát önmagát elszaporítani nem tudja: az ember gondoskodása szükséges ehhez. Hasonló a helyzet a szemét nem pergető gabonával is, a fel nem nyíló máktokkal stb. Mindezek a hasznos jellegek előnyösek az ember számára, de nem volnának jók a vadon termő növénynek.

A növényekre mindig szüksége volt az embernek

Táplálkozás szempontjából az állatokat két fő csoportra oszthatjuk: növényevőkre és ragadozókra, más néven húsevőkre. A növényevők kizárólagosan növényekkel táplálkoznak (legfeljebb igen kis korukban táplálkoznak az anyaállat által készített állati táplálékkal). A ragadozók, illetve a húsevők azonban csak a legszükségesebb táplálékot, a másik állat testét fogyasztják el, s tartózkodnak a növényi eledeltől. Bélcsatornájuk is a táplálkozásuknak megfelelően alakult ki. A két nagy táplálkozási csoport között vannak különböző mértékben átmenetek is, olyan állatok, amelyek növényt is és állati eredetű táplálékot is különféle mértékben fogyasztanak. Ezeket az állatokat nevezzük mindenevőknek. Az ember maga is ebbe a csoportba tartozik, egyaránt igényli a növényi és az állati táplálékot.

Megélhet-e az ember, ha csak egész életében az egyik táplálkozási módot követi, azaz csupán növényi eledellel vagy éppen állati táplálékkal él. Tudjuk, hogy vannak a táplálkozásban különcködők, különösen olyanok, akik állításuk szerint csakis növényi táplálékkal élnek (vegetáriánusok) vagy legalábbis túlnyomó részben azzal. Az ember egészsége fenntartásához azonban az ilyen egyoldalú táplálkozás már ősidők óta nem megfelelő. Az ősember is elfogyasztott minden útjába kerülő és ehető, mind növényi, mind pedig állati táplálékot. Ez a szükséglet a mai napig is megmaradt. Táplálkozásunk bármely irányba való túlzott eltolódása bizonyos idő múltával hátrányos következményekkel jár, s csakis az az egészséges táplálkozás, ha megfelelő arányban fogyasztjuk a növényi és állati eredetű élelmiszereket.

Az éhség nagy úr, s ezt már az ősember is keservesen megtanulta.

11