Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)
Jegyzet
(25) Mihalik Sándor: A városlődi régi kerámia. Folia Archaeologica 1955. (26) Veszprémi Állami Levéltár 1837. kisgyülés 2345. sz. Mayer János kőedényt készítő legény Jamovai csehországi helységből jön át Pápára Winter Mátyás gyárába. (27) Tasnádiné Marik Klára: a XIX. századi magyar kerámika néhány problémája. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei III. IV. 1959. (28) Katona Imre: S-betűs herendi porcelánok a Bakonyi és Iparművészeti Múzeumban. Veszprém megyei múzeumok közleményei, 5. sz. Katona Imre a Herendi gyár máz és massza kísérletei az 1840-es évek elején. Építő anyag 1966. 11. sz. (29) Veszprémi Állami Levéltár közgyűlési jegyzőkönyve 1840. 35.692, 299.1073, 1572. 2902. Kéri Bertalan: A pápai keménycserépgyár története. (Szakdolgozat.) (30) Veszprémi Állami Levéltár közgyűlési jegyzőkönyv. 1840. év: 1227, 1228, 299, 1841. év: 489. (31) Mihalik Sándor: I. m. (32) Gyári Levéltár: Farkasházi Fischer Jenő hagyatékai. Farkasházi Fischer Jenő törvényszéki beadványa 1922. „Nagyapám 1839-től 1841-ig a birtokomban levő számadások szerint 26785,-— arany forintot adott ki a gyár építésére”. (33) Árfa-Nagy János dr.: A magyar iparostanoncoktatás története. (34) Pesti Hírlap 1842. február 2. (35) Ruzicska Ilona: A herendi porcelán. Adás-vételi szerződés n. Miklós János és Nagyalásonyi Barcza Pál között a herendi gyár fundusáról. (36) Molnár László: I. m. (37) Pesti Hírlap 1842. február 3. „Készíti továbbá a tűzbiztos téglák azon nemét is, mellyek a legnagyobb pálinka készületeknél Magyarországon a legjobb sikerrel alkalmaztatnak; holott ezeket előbb Bécsből kellett hozatni, s mind amellett távol sem voltak olly tartósak és jó minőségűek”. (38) Veszprémi Állami Levéltár 1842. január 3-i kisgyűlés jegyzőkönyve 3. sz. 1842. február 7-i közgyűlésjegyzőkönyve 125. sz. A Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartó Tanács 1841-ik évi december 7-én 4202 sz. a. költ k. Intézetében f. e. november 2-ról tett azon felírásra, mellyben Herendi pusztabeli Porczellángyár tulajdonosa a királyi kiváltság megnyerése végett ajánltatott, tudósítani méltóztatik, hogy miután az 1840. 17. tör. czik. által a gyártóknak adott jogok az írt gyár tulajdonosát, Fischer Móriczot különben is illetnék, annak ezennel megengedtetik, hogy czímtábláin, pecsétjein, s árui megjelenésénél a Cs. Kir. Sast használhassa, és aláírásaiban, valamint másutt is általában ezen nevezettel : Cs. Kir. kiváltságos porczelán gyár élhessen. Ez megyei Karok és Rendek ezen k. kiváltságjog mellett engedett cs. k. sas czímert olly értelemben vévén, hogy annak közepén Magyarország czímere leend; hogy jövendőre minden illyesek, amennyiben törvény szerint engedhetők-, csupán a Magyarország czímer alatt adassanak ki, az egész országra nézve, hazafiúi buzgósággal óhajtván, s ezt már országgyűlési követeik is kijelentvén, annak az országgyűlésen leendő további sürgetése, ismét följegyeztetik. (39) Az első magyar iparmű kiállítást 1842. augusztus 26-án a pesti redoute helyiségében nyitották meg. Kossuth Lajos tollából ránk maradt kiállítási jelentés címe: „Jelentés az első magyar iparmű kiállításról”. (A magyar ipar egyesület igazgató választmánya megbízásából szerkesztette Kossuth Lajos választmányi igazgató.) A kiállítás szeptember 21-én zárt. 213 kiállító vett részt, s a kiállítást 14 425-en tekintették meg. A kiállításról Kossuth ismertetésében a következőket írja: „Fischer Móricz, cs. k. szabadalmazott Herendi porczellángyáros Veszprém vármegyében, négy év óta fennálló s ezen iparág természeténél fogva igen tetemes pénzáldozatokba került porczellángyárának műveivel az iparmű kiállításnak igen örvendetes díszt kölcsönzött. Herczegi asztal számára készült, s herczegi asztal igényeinek is megfelelő gazdagon aranyozott, nem különben egyszerű festett szegélyű tálakon, s tányérokon kívül, két gyönyörű virágtartó edény, továbbá egy 29 hüvelyknyi hosszúságú aranyozott haltál, a Herenddel szomszédos Balaton ízes fogasainak tálalására alkalmazott valóságos mestermű, minő a külföld legelső porczellángyárában is a’ nem mindig sikerülő legköltségesebb művek közé számíttatik, végre pedig szintúgy igen nehéz készítésű transzparent porczellánból gyertya-fényernyők, közöttük egy a’ herczegprímás jól talált arczképével, valának a’ herendi porczellángyár műpéldányaiul kiállítva, s’ az iparműkiállítás 14 000 látogatója között bizonyosan egy sem volt, kinek szemei a’ honi műipar örvendetes fejleményénekezen díszes jeleit örömmel ne szemlélte volna. A’ műbírálat szigorú volt, — mint kiállításoknál általában lenni kell — és e’ szigorúságot nevelte az, hogy a honi müipar köréből nem igen lévén más oly porczellánművek kiállítva, melyek a' herendi fabrikátum viszonylagos becsének megítélésében az egybehasonlítás méltó tárgyai lehettek volna, a' mübíráknak akaratlanul is szemük előtt lebegett a váczi-utczai fényes raktár azon bécsi porczellángyár bámulatosan gyönyörű műveiből, mely a’ császári kincstárnak számos éveken át folytonos veszteség melletti tetemes pénzáldozatjai által volt csak képes jelen tökélyére emelkedni. Illy hasonlat szempontjából nem lehet csodálni, hogy a’ herendi porczellángyár ezúttal csak bronzemlékpénzzeli kitüntetésben részesült, sőt, hogy illy hasonlat szempontjából ebben is részesülhetett, abban Fischer Móricz úr négy éves fáradalmai s’ pénzáldozatai után nem csekély elégtételt s' megnyugtatást találhatand, ha meggondolja: hogy porczellánműveinek teste minden tekintetben különös figyelemreméltónak, 's gyára a’ műipar ezen nemében, igen dicséretes fokra emelkedettnek találtatván, ő maga pedig érdemteljes pályájának előmeneteles folytatására sürgetőleg felszólítatni határoztatván, mindezekben, 's a’ méltánylat szerény jeléül nyújtott emlékpénzben zálogát bírja annak, hogy őt az ipartestület a’ külföldi műipar ezen 92
