Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)
A gyár története a két világháború között
ötletes állatfigurák között Márkup Béla kompozíciói, Bruck Tibor kutyafigurái. Gácsér Kata, Sinkó András, Lőrincz István, Vastagh György, B. Löte Éva, Hanzély Jenő különböző állatfigurái zömmel naturalisztikus megfigyelésen alapuló kisplasztikái alkotások. Vastagh Éva kedvesen groteszk fo-kutyája rendkívül közkedvelt, amelyről ügyes stilizáló készség, finom humor árad. Különös színhangulatot varázsol a régi kínai dekort követő festése. Az anyag tökéletes ismeretét, modern hangvételt, egyéni stilizálókészséget árul el Huszár Imre fókája. A magyaros tárgyú szobrok legtöbbje neves művészeink egészséges népi szellemű, a múltból merített alkotásai. A magyar múlt és mesevilág élményszerűen átélt kompozíciói. A sok jeles kezdeményezés között itt-ott azonban túlzott népieskedő törekvéseket is találunk, amelyek a formalizmus zsákutcájába kerültek. A gyár művészeti vezetése ezeket a jelenkori gyártásnál mellőzi. Lux Elek a magyar népi élet ismert alakját, a Lúdas Matyit örökítette meg. Ritkán sikerül közkedvelt motívumot porcelánba úgy átültetni, hogy az banálissá ne válna. Lux Elek finom mozgású plasztikája mindkét veszedelmet kikerülve alkotta meg a Lúdas Matyit. A gyárnak ma is legkedveltebb figurái közé tartozik Ligeti Miklós színházi öltözetben ábrázolt Dérynéjével együtt. A magyar pusztai életet szólaltatja meg Vastagh György csikósa, Maugsch Gyula juhásza a pulival. A csikós a gyár egyik legsikerültebb plasztikai alkotása. Függetlenül a kompozíció részleteinek mozgalmasságától - a csikós féken tartja a tüzesen ágaskodó lovat —, egységes és zárt képet nyújt. Körvonalainak megkapó szépsége és tisztasága művészi és technikai virtuozitását csak fokozza. A magyar falu életét állandóan kutató Kovács Margit a herendi gyár részére korongolt furulyázó fiúfigurája ugyanarról a játszi fantáziáról, mesélőkedvről, emberszeretetről tanúskodik, mint e tárgykörben alkotott kerámiatárgyai. A mesevilág bájos feldolgozását találjuk Teles Ede mulatságos „Hüvelyk Matyijában”, Lőrincz István hangulatos, a néphumor iránti fogékonysággal alkotott figuráin, a gyárnak mai napig tartó sikerei közé tartoznak. A gyár felismerte azt a komoly lehetőséget is, amelyet egyes régebbi mesterek művei vagy vázlatai jelentenek a porcelánba való megjelentetés szempontjából. Meg kell említenünk azonban, hogy a választás nem mindig a legjobb szakmai körültekintéssel történt, mivel egyes bronz alkotások porcelánra való megjelentetése az anyaggal disszonanciába került. Izsó Miklósnak és Huszár Adolfnak néhány művét újra mintáztatta a gyártás számára Gácsér Kata a plasztikai kifejezés eszközeit jól ismerő művész tolmácsolása révén. Izsó Miklósnak a Szépművészeti Múzeumban levő kisméretű vázlatai után készült táncoló parasztfiguráját, valamint a „Búsuló juhászt” a harmincas évek elején gyártották, ezek nemzeti szobrászatunk megteremtésének értékes emlékei. A táncoló figura tökéletes ábrázolása hosszú megfigyelés, kísérlet eredménye. Izsó nem egy-egy ellesett táncmozdulatot örökített meg, hanem gondos megfigyeléseit összesítette szobraiban. A szobor összhatása, a mozdulatok merészsége és mozgalmassága ellenére kiegyensúlyozott, statikailag biztos. A táncoló magyar ruháját részben a szobrászati kifejezés eszközévé tette azáltal, hogy a táncmozdulatot a ruha redőin plasztikus hangsúlyo-I
