Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyár története a két világháború között

Az érdekeltség az új vállalatnak jelentős összeget bocsátott rendelkezésre, részben befektetés, részben forgótőkeként, de ez a beruházást már rég nem látott gyár vérkeringésének megindításához kevésnek bizonyult. Kénytelenek voltak időnként privát személyektől is kölcsönt felvenni váltóra.! 166)

Mindenesetre eredményt jelentett, hogy a nehézségek ellenére két év alatt új munkáslakóház-telepet létesítettek, s ezzel lehetővé vált új szakemberek szerződtetése Herendre. Új chamotte cserépkályhagyárat létesítettek. 1925-ben újjászervezték a már korábban is működött iparostanonciskolát, ahol évente 44 új festő és korongos tanoncot képeztek.! 167)

A befektetések nagyságára enged következtetni az az 1925. évi adat, amely szerint ez évben 81 ezer aranykoronát tett ki a gyár évi befektetése.(168) Az üzemi fejlesztést az export hasonló méretű fokozása követte. Különösen megerősítették a Franciaország, Hollandia, Belgium és Svájc felé irányuló exportot. Az átmeneti időkben az érdekeltség bizonyos mennyiségű belföldi eladásra is számított, de 1923 ősz óta az infláció már olyan méreteket öltött, hogy a gazdasági élet teljes szétzilálásával fenyegetett. A hazai közönség csak csökkent mértékben volt képes műértékű porcelánt vásárolni, így az előirányzott összeg csekélynek bizonyult. Az érdekeltség tagjai sem voltak — az említett gazdasági okoknál fogva — már abban a helyzetben, hogy további nagyobb összegeket bocsáthassanak forgótőkeként a gyár rendelkezésére. Más hitelforrások után kellett nézni. Tekintve, hogy a hazai bankok is nehézségekkel küzdöttek — már saját iparvállalataikat sem tudták kellően hitellel ellátni — legfeljebb uzsoraüzletről lehetett szó. A gyár léte forgott kockán, így kénytelen volt ezt igénybe venni. 1925-ben kamataival együtt 500 milliót tett ki a felvett kölcsön. Bár a gyár termelőképessége az RT. megalakulása óta évente javult, s a súlyos gazdasági viszonyok ellenére is fedezni tudta — főként külföldi eladásaiból — az üzemvitelhez szükséges összegeket, a lavinaszerűen növekvő kamatteher miatt képtelen volt törleszteni.! 169) A rövid időre felmondható adósság miatt a gyár fennmaradása veszélyeztetve volt.(170)

Farkasházy nagy művészi alkotó kedvét a megváltozott helyzet sem befolyásolta, sőt tovább tervezgetett, úgy mint korábban, a műszaki és kereskedelmi kérdések háttérbe szorítása mellett. 1926-ban, halálának évében élete művészi törekvéseinek végső ajándékaként a philadelphiai nemzetközi kiállításon aranyéremmel tüntették ki a herendi gyárat.

*

Farkasházy halála után az RT. részvényeseinek névsora kibővült. A gyár igazgatóságát a közélet, az iparművészet és az ipar illusztris személyeivel töltötték fel, mint Petrovich Elek, az Országos Szépművészeti Múzeum főigazgatója, dr. Layer Károly az Országos Iparművészeti Múzeum főigazgatója, dr. Hubay Jenő az Országos Zeneművészeti Főiskola főigazgatója stb.( 171)

A fiatal RT. soronlevő feladata a szakértelem pótlása volt, amely a kezdeti lépéseknél a balsikerek egyik forrása lett, továbbá a forgótőke megszerzése, mert a gyár még 1933-ban is az Ipari Jelzálog Intézet adósa.( 172) A vállalat terhei 1926 végén 138 643 pengőt, 1931. augusztus 31-én 64 220 311 pengőt tettek ki. Műszaki tekintetben sem állott a gyár azon a