Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyár története a két világháború között

színvonalon, amelyre a nevezetesebb európai gyárak jutottak. A termék gazdasági életbe való beillesztése sem történt mindig a leghelyesebb alapelvek szerint. Hírnevét inkább korábbi ízléses díszítésének, mint porcelángyártásának köszönhette. A régi, műkincsek közé tartozó készletek, speciális darabok készítése mögött szinte másodrendűvé vált a fehéráruk gyártása. Hiszen a több példányban gyártott teáscsészék vagy vázák közül hacsak egy volt is kifogástalan és díszítésre alkalmas, ezért olyan árat fizettek az uralkodók és általában a főúri osztály tagjai, amely mellett a fehéráru értéke csaknem elenyészett. A ..Herendi genre" kedvező anyagi értékelését elősegítette a jól megalapozott hírnév is. A századforduló, de főképpen a világháború után lényegesen megváltozott a porcelánigény. A kivitel mellett az ár is dominált, főleg a belső piacon. Az általános gazdasági helyzet nyomasztó volta mindenütt tükröződött, mégis a társadalom pénztelensége különösen azokat az iparágakat érintette, amelyek létezése közvetlenül a társadalom vásárlóképességétől függött. így állt elő az iparművészet válsága, amelyről e korban sok szó esett. Ezzel magy arázható, hogy Herend az RT. első éveiben belső piac híján jobbára exportból élt. s termelését a tradicionális minták és formák szabták meg.

Az egyedi, főleg külföldi árutermelés szempontjaira beállított gyár elhanyagolható mennyiségnek tekintette a korszerűtlen berendezések és módszerek használata következtében előállott selejttömeget. György István fiatal — porcelánipari tapasztalatokkal nem rendelkező — vegyészmérnöktől várták a műszaki hibák orvoslását. Az égetés azonban továbbra is bizonytalan maradt, s a kemencékből rengeteg selejt került ki. A gyár a minőségi reklamációk sorozatát kapta.

Az RT. igazgatósága behatóan foglalkozott a deficites termelés okainak elhárításával. 1930-ban a gyár leállítását vetették fel annak ellenére, hogy 1929-ben 34 ezer dolláros kölcsönt vettek fel az Ipari Jelzálog Intézettől.! 173) A megoldatlan gazdasági és műszaki kérdések pert robbantottak ki György István és az RT. igazgatósága között. A hosszan tartó bírói perben létrejött egyezség folytán dr. Gulden Gyula a Herendi Porcelángyár RT. részvényeinek 55.5 %-át mondhatta magáénak. Ez lehetővé tette, hogy a gyárban ezentúl — mint ügyvezető igazgató — saját elgondolásait érvényesíthesse.(174)

*

E válságos napok Herend életében akkor játszódtak le, amikor a gazdasági világválság hullámai Magyarországot is elérték. Bár a könnyűiparban kevésbé volt érezhető a válság hatása, a fogyasztás nagymérvű csökkenése a belső piacot mégis erősen érintette.

A harmincas évek elején Herenden a gyártás minden ágazatában tervszerűbb termeléssel, általános műszaki felújítással,(175) új munkaszervezéssel igyekeztek a gyártmányok minőségén javítani. Új körkemencét építettek, üzembe helyezték a meglevő két dobmalmot, apró tömegcikkekkel töltötték ki a tokok üres terét és ezzel ellensúlyozták a nagy égetési költségeket. Elektromos csiszológépet szereztek, majd sor került laboratórium felállítására is. Megvalósították a kizárólag minta után való festést. A Hartmuth céggel kötött előnyös szerződéssel fellendítették a kályhagyártást. A műszaki és gazdasági élet ügykezelését szervezettebbé 65