Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyár története 1839-től 1846-ig

kolatlan összetartást tanúsítottak: „Egymás között annyira összetartanak saját érdekeik védelmében, hogy közülük még a legszolidabb sem merne a saját belátásától ajánlott lépést tenni”. A gyár további épületek felhúzását tervezi — mondja Fischer beszámolója — és ezzel egyes szakterületeket el lehet különíteni, ami e káros összefogást orvosolhatná.

A továbbiakban a magyarországi kerámiaipar védelmére tett javaslatot. Többek között ajánlotta, hogy bizonyos körzetben több azonos üzem felállítását ne engedélyezzék, mert a gyár üzemeltetéséhez szükséges anyag — amiért ott létesült — kimerül vagy megdrágul. Ezzel kapcsolatban a Herend közelében működő kerámiagyárakból indult ki, amelyek a fa és egyéb anyagok beszerzését megnehezítették. Javasolja továbbiakban, hogy a gyárakat út-, hídépítés, robotmunka, út- és hídvámok alól mentesítsék.

Jellemző a korabeli magyarországi közlekedési viszonyokra Fischer megjegyzése: egy mérő közönséges agyagnak a viteldíja Herend és Csákberény között kb. ugyanannyiba került, mint egy mérő finom agyag szállítása Bécs és Herend között.

Garay Imrének, az Iparműtár igazgatójának a kereskedelmi minisztérium felszólítására a kölcsön fedezetére szolgáló jegyzékmásolata több eddig homályban állott herendi művészeti kérdést világít meg. A leltár Herend negyvenes éveinek forma- és dekorgazdagságát igazolja. A jegyzékben pontosan követni lehet, hogy Herend e korban mit gyártott. Ebből egykét érdekesebb feljegyzést idézünk : 12 személyes Esterházy- és Zay-mintás étkészletek és teáskészletek. Nemzetiszínű teás kannák, a bécsi petrezselyemminták bő és díszes választéka. Dús aranyozási! virág- és gyertyatartók, török pipák, findzsák, „százleánytésztatartó”, szenteltvíztartók, „4 db bundás ember”, stb.

A kormány szerepét betöltő Honvédelmi Bizottmány rendkívül súlyos helyzetében sem süllyesztette el a herendi gyár kérelmét, bár a miniszterek véleménye nem teljesen egyezett. íme egy ellenvetés: „Folyamodónak készítményei nem tartoznak azon szükségek közé, miket főleg szorongatott harczi állapotok között a közönség nélkülözni akár nem akarna, akár nem tudna... Tekintetbevéve, hogy a porcellán gyártás éppen egyike azon iparágaknak, miket még az előhaladottabb iparosságéi külföldön is maguknak a statusoknak kellett vagy eredetileg megalapítani vagy közsegéllyel istápolni... Mindezeknél fogva nem vonakodom ajánlani, hogy folyamodónak a kért kölcsön megadassák.”(55)

Lehetetlen ezt az állásfoglalást nem úgy értékelni, hogy Herend nem egy gyár a sok közül, hanem a Herendi Porcelángyár művészi iparunk féltett büszkesége.

*

Szabadságharcunk után a nagyvenes évek nagy ipari mozgalma rövid időre megállt, amihez olyan események és nevek fűződtek, amelyeknek emlékét csak kegyelettel lehetett megőrizni, de azokhoz újabbakat folytatólagosan kapcsolni nagyon nehéz volt.

Az e mozgalmak idején létesült herendi gyárat nagy veszteség érte, szinte talajt veszített az osztrák elnyomatás idején, új utat kellett keresnie. S ez az új út a további művészi és technikai fejlesztés lett.

26