Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)
A gyár fénykora 1851-től 1873-ig
A XIX. század közepétől rohamos lépésekkel kapitalizálódó Európában a megerősödött polgárság általános törekvése a történelmi stílusok felújítása. a francia forradalmat megelőző művészi formák felelevenítése. E törekvések először az egyes népek nemzeti múltjának felkutatásából indultak el. majd a későbbiek folyamán a valóságtól való elszakadásban érvényesültek. A historizmus stílusának karneválját élő Európa porcelánérdeklődése Kelet művészete felé fordult. Herend keleti jellegű díszítő motívumai nagyszerűen illeszkedtek be e kor ízlésébe. Kétségtelen, hogy Herend új stílusa régi keleti előképek utánzásából vagy főúri készletek kiegészítéséből származó mintákon alapult.(56) Az is kétségtelen. hogy Herend nemcsak az egyszer megkedvelt, majd sikert elért formához, díszítéshez ragaszkodott, hanem a formán és díszítésen túl az eredeti technológia megtévesztő visszaadására is törekedett.(57) Fischer feljegyzéseiben nyomon követhetjük ezeket a mozgalmas napokat. „Ez a máz a júl. 12-i égetéskor nehezen olvadónak mutatkozott és 22 órai égetés után sem olvadt meg.”(58) Felteheti bárki a kérdést, hogy hol van az egyéni herendi stílus?! A magyar művészetnek kevés olyan területe akad, amely bizonyos vonatkozásban ne kapcsolódna valamelyik nyugati stílushoz. Hogyan is lehetne a XVIII. és XIX. század porcelániparában olyan új stílus, amely minden külső kölcsönhatás nélkül, elszigetelten csak hazai talajból nőtt volna ki. Egy porcelángyár művészetét az teszi primér vagy szekundér jellegűvé, hogy az egyetemes, mozaikokból kialakult stílushoz hány és milyen értékű mozaikkockával járult. A keleti előképek herendi másai a szakértő szemét is megtévesztő hűséggel hagyták el a gyár kemencéit. A massza, a máz, a színek tökéletes visszaadása már egymagában komoly teljesítmény. A mintáknak egyéni továbbfejlesztése viszont határozottan magán viseli a herendi jelleget, amellyel az egyetemes porcelánművészet kultúráját gazdagította. A gyárban folytatott technikai és művészi törekvések elismerésére az 1851-ben megindult világkiállítások sorozata adta meg az alkalmat. Albert herceg, az angol királynő férje, elsőként pendítette meg a nemzetközi kiállítások rendezésének eszméjét. Indítványának invencióját szavai világítják meg: „A kiállítás célja, hogy az egész emberi nem fejlődésének magas színvonaláról hű és eleven képet nyújtson... A kiállításnak meg kell bennünket győzni arról is, hogy e törekvések csak akkor fognak megvalósulni, ha egymás kölcsönös támogatására készen állunk, tehát béke, szeretet, kölcsönös támogatás által, melyekre nemcsak az egyes embereknek, hanem a föld valamennyi népeinek készen kell lenniök.”(59) A londoni Kristály Palotában megrendezett világkiállításon első ízben kerültek a nagy nyilvánosság elé 14 831 kiállítójának közreműködésével az ipar, művészet, tudomány elért eredményei. E nagy seregszemlében a herendi gyár is helyet talált. Szereplése megalapozta világraszóló hírnevét, s Bécs béklyója alól való végleges felszabadulását. A londoni The Stranger's Adviser a következőképpen írt: „Mindazok, akik meglátogatták a londoni kiállítást, megcsodálták a gyönyörű vázákat és étkészleteket, valamint teás- és kávéskészleteket, melyeket Fischer Móric úr (Herend, Veszprém mellett Magyarország) állított ki. Ezek a tárgyak a legkitűnőbb stílusban és a legjobb ízléssel készültek.” A GYÁR FÉNYKORA 1851-től 1873-ig 21
