Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyár története 1839-től 1846-ig

böző eredetű darabokat utánozni olyan feladat, melyre ezelőtt egy külföldi gyár sem vállalkozott.”(50)

A nyitányt gróf Esterházy Károlyné rendelése adta meg, akinek hiányos meisseni készletét 1844-ben Fischer megtévesztő hasonlósággal pótolta. Újabb és újabb megrendelések érkeztek a gyárhoz a magyar főúri családok részéről (Batthyány, Pálfify, Zichy és Széchenyi). A jól sikerült pótlások és ízlésesen átalakított, eredetinek ható gyártmányok híre házról házra, kastélytól kastélyig járt. Herend hitele megszilárdult, a név lassan fogalom lett, amiről hamarosan a császári város is tudomást szerezhetett az 1845- ben megrendezett Bécsi Ipari Kiállításon, ahol a gyár korai meisseni utánzatait a bíráló bizottság dicsérő oklevéllel jutalmazta.(51)

A kiállítás után antikváriusok különböző formájú és dekorú meisseni készleteket rendeltek. E megrendelések egyik részletéről Fischer a ..Hon” c. lapban a következőképpen nyilatkozott: ..Drezdában tartózkodásomkor az ottani udvari szállítótól egyenesen felkérettem, hogy nekem átadott régi meisseni eredetiek után neki cópiákat szolgáltassak.”(52)

A porcelángyártás olyan ipar, amely igen sok faktorból tevődik össze: műszaki, vegyészeti, művészeti tényezők a termelésnek szinte minden fázisában érvényesülnek. S mindehhez értékesítési és anyagi kérdések megoldása is járul. E sokirányú feladatok végrehajtására hivatott Fischer a gyár művészeti életének új kijelölése után sem állt meg.

A tűzvész okozta károk helyreállítására, a további újabb művészeti feladatok megoldásához szükséges műszaki felkészültség biztosítására, egyáltalában, a kis manufaktúra kibővítésére komoly anyagi felkészültség vált szükségessé. Fischer gróf Esterházy Károly főispán útján, aki a herendi gyárnak eddig is lelkes híve és támogatója volt, merész elhatározással a párizsi Rotschild-házhoz fordult és 25 000 ezüst forint kölcsönt kért tőle több évi visszafizetésre. Fischer Móricz levele megjárta Párizst és Rotschild báró megadta a kölcsönt Esterházy kezességi nyilatkozata kíséretében.(53)

Hogy a kölcsön felvétele helyes és a befektetés rendeltetésszerű volt-e, arra a gyár későbbi termelése és elért sikerei adnak feleletet.

Az ország közben a harmadik iparmű kiállításra készült, amely „Szent Jakab és Kisasszony havában (1846-ban) fogván tartatni”. Az Iparegylet a kiállítás rendezéséhez szükséges fedezetet 1 forintos sorsjegyek eladásával biztosította. Közleményében ezt találjuk: „Az utolsó megrendelt nyeremény theakészület leszen, melynek porcellainjét herendi Fischer Móricz gyára égeti, szövet készületét pedig győri Wiethner Patricz mütakács fogja szolgáltatni”.

Herend kiállított tárgyainak elismeréséül nagy aranyérmet nyert. Kossuth záróbeszédében a magyar iparosok lelkes munkáját megköszönve „fogadják e mai napot jobb idők zálogául” szavakkal búcsúzott. S a „jobb idők” nem a békés ipari fejlődés napjait hozták, hanem a polgári fejlődésért, a függetlenségért, a szabad és független magyar iparért folytatott jogos harc napjait.

Érdekes e napokban megfigyelni Herend életét. Magára Fischerre lelkesítőén hatottak a forradalmi napok. Érthető ez egyrészt Kossuth és a herendi gyár korábbi, élénk kapcsolata miatt, másrészt azért, mert a forradalom a törvény előtti egyenlőséget hirdette polgári és vallási tekintetben. Fischernek tapasztalnia kellett, hogy miként ütközött korábban a 24 főúri kezdeményezésű gyárak között a feudalizmus korlátaiba. A forra-