Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyáralapítás előzményei

doti a már ekkor teljesen kialakult népies közép-európai reneszánsz ízléshez, fellépésük mégis döntő hatással volt a magyar fazekasipar további fejlődésére, mert technikai felkészültség és művészi ízlés tekintetében jóval felülmúlták a hazait. Ugyanakkor a habánok kezétől eredő emlékek ízlésüknek fokozatos megmagyarosodását mutatják. Az új környezet rányomja bélyegét a habánok munkáira is. Csakhamar ott látjuk ezeken az edényeken a magyar népművészet kedvelt motívumait: a tulipánt, a szegfűt és a gránátalmát. Majd Mária Terézia uralkodása alatt az egyház és az államhatalom nyomására katolizálnak, s így lassan beolvadnak a felvidéki és az erdélyi lakosságba. Utódaik még egy ideig ápolják elődeik tradícióit, de a XIX. század közepén és második felében az európai és a hazai ízlés gyökeres átalakulásával művességiik végleg kivész, de a későbbi fazekas generációk tovább őrzik emléküket, a XIX. század közepéig állandóan készítették a habán típusú edényeket.(4)

A népies keramikának a XVIII. század végén komoly vetélytársa támadt: az osztrák elnyomó iparpolitika miatt csak későn, az utolsók között alapított magyarországi fajansz manufaktúrák. 1743-ban Lotharingiai Ferenc, a későbbi német—római császár, Mária Terézia férje megalapította az első magyar majolikagyárat.(5) Változatos, kései barokk termékeivel előkelő helyet vívott ki magának a kerámia világában. Tarka és fényűző volt, ahogy a császár kedvelte, de ugyanakkor egyéni is tudott lenni, ahogy azt a magyar királynő a polgári háztartásokban látni szerette. Se szeri, se száma a mitológiából, bibliából, az állat- és növényvilágból merített tárgyú, színes apró szobrocskáknak, amelyek ma múzeumok, kerámiakedvelők és műgyűjtők büszkeségei. II. József trónraléptével azonban végétért a barokk—rokokó világ farsangja. Uralkodói parancsra áttértek a technikailag erős, de esztétikailag gyengébb keménycserép gyártására, amivel megkezdődött a gyár lassú hanyatlása. Eger János György olajgyárosnak, mint a holicsi gyár pest-budai bizományosának nem kis gondot jelentett a Duna-parti híres Kemnitzer-házban a holicsi tárgyak eladása. A gyár 1827-ben végleg megszüntette üzemét. Nagy befolyással volt a XVI. és XVII. századi európai kerámia fejlődésére az évezredes múltú kínai porcelán megjelenése, s mind erősebb beszivárgása. Európa kerámikus művészei — látván a kínai porcelán kiváló tulajdonságait s a díszítés pompázó színeinek majdnem határtalan skáláját — mindenáron meg akarták találni gyártási titkát. Minden e célra befektetett perc megérte a fáradságot, hiszen a kínai porcelán oly méregdrága volt, hogy csak egyes fejedelmek büszkélkedhettek azzal, hogy asztalukat kínai porcelánnal teríthették fel.(6)

Ha porcelánt még nem is sikerült előállítani, legalább külsőleg igyekeztek megközelíteni, ami a fehércserép gyártását nagyban fejlesztette.

Végül is a véletlenség vezette Európát a porcelángyártás titkainak megismeréséhez. Egy Böttger nevű alkimista, Vilmos porosz király szolgálatában, arany előállításán fáradozott. Böttger, úgy látszik, maga sem volt biztos a dolgában és Szászországba szökött, ahol a szász fejedelem a königsteini várba záratta, hogy neki készítsen aranyat. A nemes cél érdekében mindennel ellátta, és a kívánt anyagokat rendelkezésére bocsátotta. Böttger szorgalmasan kísérletezett laboratóriumában, midőn végre egy bizonyos fajta agyagból szerette volna az aranyat kiolvasztani. A kiégetés után meglepetéssel látta, hogy az új anyag vizet nem szívott 8 fel és a törési felülete, mint a porceláné, kagylós volt. Igaz, hogy ez még