Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
II. A tógazdaság okszerű gyakorlata
A MÁSODIK NÖVENDÉK TÓ. Ha ilyen rostával merítjük a kis halakat, a kicsinye átbúvik, a nagyja ellenben a rostában marad, így tehát igen hamar esik meg az osztályozás. Igen természetes, hogy lehetőleg a nagyját kell a további tenyésztésre alkalmazni. A mennyiség. A mi a második növendék tóba áthelyezendő számot illeti a DuBics-MoRCiNEK-féle eljárás szerint holdanként io Schock, tehát 600 halacska jusson s minthogy beosztásunk szerint ez a tó 6 holdat teszen, jutna tulajdonképen 6x 600 = 3600; de a tapasztalás azt is mondja, hogy a kétszeres, mindig új, tehát táplálék szerint erős területre való áthelyezés nagyobb számot is elbír, tehát a második növendék tóba 3000 darabot bocsátunk, különösen új gazdaságban, melynek termő ereje még épségben van. A fölösleget eladjuk vagy kibocsátjuk. A határidő. Ebben a második növendék tóban a halak őszig maradnak, t. i. október második feléig, a midőn az első hidegek beköszöntenek, a víz hűlni kezd s a halak megszűnnek táplálkozni. A halak ekkor átlag 7s, némely darabok 7+ kilót is nyomnak Most azon kell lennünk, hogy a telelőbe jussanak, a mivel azután az első év munkálatai be vannak végezve. Közbevetve legyen mondva, hogy új gazdaság állításánál, a mint az eddig tárgyalt rész bizonyítja is, elég, ha bekezdéskor az ívó, az első és második növendék tó van készen, a nyújtó tóval pedig annyira vagyunk, hog\ a következő év április havában a kezelésbe bevonható. A teleltetés. A külön tartóban való teleltetés megokolása az, hogy a tőponty, télen át nem táplálkozván,
