Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
II. A tógazdaság okszerű gyakorlata
74 A TÓGAZDASÁG OKSZERŰ GYAKORLATA. kis helyen is elvan s így jobban meg is óvható; de főképen az, hogy így van hatalmunkban a használt tavaknak táplálék tekintetében való felújítása, a mi, mint tudjuk, a teljes lecsapolás révén következik be. A telelő tavak vagy rekeszek (i 8-dik kép T.) mint tudjuk, mélyebbek s háromfélék, ú. m. egy éves, két éves és három éves — eladó halaknak valók. A beléjök folyó víznek vagy esése, vagy erős, felszínes áramlása legyen, hogy be ne fagyjanak; ha ez nem telik, akkor szorgalmasan lékelnünk kell, hogy a halak levegővel telített vízhez jussanak. A kihalászás — a második növendék tóból — tehát október második felében, a hidegek beálltával történik, oly módon a mint azt már leírtuk. A halak megszámláltatnak, hogy a veszteséget számba vehessük s lehető kímélettel a telelőbe bocsáttatnak. A telelőben a halak a fenéken nyüzsgölődnek s így mélyedést vájva, benne szorosan összefeküsznek, s tavaszig veszteg maradnak. Második év. A nyújtó tóba való áthelyezés. A mint a tavasz beköszöntött s a növényélet tavaink fenekén ébredni kezd. a nyújtó tavat is (i 8-dik kép N.) területének egy harmadrészéig felduzzasztjuk, a halakat a telelőből kiszedjük s a nyújtó tóba bocsátjuk. A nyújtó tó holdjára rendszerint — a régibb gazdaságnál — 2 Schock, vagyis 120 egy éves hal essék; minthogy pedig tavunk 28 hold, jutna tehát belé 28 X 1 20 — j 3 60 hal; de bízvást beereszthetünk ^800 darabot is. A ta-