Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

II. A tógazdaság okszerű gyakorlata

72

a tógazdaság okszerű gyakorlata.

előző szakaszban leírt áthelyezésre vannak berendezve, úgy a második áthelyezést kellőképen elő kell készítenünk.

A fő mozzanat a második növendék tó (18-dik kép rí) területének egy harmadrészéig való felduzzasztása, a mely az első növendék tónak lassú lecsapolásával kapcsolatos és természetesen a barátzsilip deszkáinak fokozatos eltávolítása útján folyik. Különösen a vége felé lassú legyen a lecsapolás, hogy a kis halak a zsilip felé lejtő árkolásokba juthassanak s végtére is a zsilipnél összegyűlhessenek. A midőn ez bekövetkezett, be kell járnunk a tó területét s a szűrő merítővei (22. a.), mely azonban a második áthelyezésre tüll helyett már finomabb drótrostával lehet bevonva, felkeressük a hátramaradt pocsolyákat, hogy a netán bennök rekedt halacskákat felszedhessük s a kéznél tartott sajtárban összegyűjthessük; szóval fukarkodnunk kell az anyaggal.

A midőn az egész sereg a barátzsilip előtt össze van hozva, a merítővei való pár próba megmondja,

23. Szinelő rosta szeme.

milyen a növekedés, mekkorák a legszebb, mekkorák az elmaradt halacskák ? Ekkor kerül a sor a s^ínelő rosták alkalmazására.

Ezek a rosták arra valók, hogy a válogatást megkönnyítsék. Szemnyílásuk átlag 6—8 mm. s lehetőleg kerek, hogy a halat ne roncsolják (23. kép.)