Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

II. A tógazdaság okszerű gyakorlata

A ZSILIPEK.

Olvan helyeken tehát, a hol nincsen sodró, nagy víztömegekkel dolgunk, a hol — mint például feltett esetünkben is — csak egy csendes víz-ér felhasználásáról van szó, a legegyszerűbb zsiliprendszerrel érhetjük be.

Főzsilipnél, a mely az egész gazdaságra tartozó vizet szabályozza, tehát a tósorozat fején áll (12. kép 75) beérjük néhány czölöppel, megerősítve vele az egész alkotmányt, a melyet 1 ^-dik képünk ábrázol.

55

1^. A főzsilip patak felőli oldala; k. a keretczölöp kiszélelése, a melybe a víztartó deszkák szorosan járnak ; a—e szorosan egymáshoz illő víztartó deszkák.

Alig kell magyaráznunk, hogy ha a víz az a deszkáig felduzzad, utóvégre rajta át is bukik, tehát a tűlnan levő tóba folyik; ha kisebb duzzadással akarjuk a vizet bebocsátani, kiütjük az a deszkát s ekkor a víz a b deszka felső párkányán fog átbukni s így tovább. Evvel elérjük, hogy a hal a zsilip alatt nem szökhet a patakba, a zsilip fölött való átugrástól pedig rácscsal könnyen visszariasztható.