Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
II. A tógazdaság okszerű gyakorlata
A TÓGAZDASÁG OKSZERŰ GYAKORLATA. vagyis a felső (i i. k. Ji karó felé czélozunk s a szem a karó előtt például a talaj a pontját látja, akkor az esés nagyobb mint 300-ra 1 méter; ha a szem épen az / karó tövét látja, akkor épen 300-ra 1 ; ha végre a b vonalba esik s a karót bizonyos magasságban éri, akkor kevesebb mint 300-ra 1 méter s így a legjobb is. Az a pont, a meddig a szem lát, egyszersmind az is, a meddig egy oly magasságú gáttal, a minő a vízmérő lécz fekvése, a vizet felduzzasztani, vagyis tóvá lehet alakítani; föltéve, hogy a lécz épen 1 méter magasságban fekszik, szemünk pedig a b vonalban lát el, ez azt jelenti, hogy azon a darabon egy méternyi gáttal oly tavat duzzaszthatunk fel, mely 300 méterhosszá, a gátnál 1 méter, a felső végén például 30 cm. mély. Természetes, hogy a gátnak még koronát kell adnunk, s a föld leülepedésére is kell számítanunk, a mire majd reátérünk. Evvel az egyszerű eljárással a területet hosszában és keresztben is felveszszük s így egy kis gyakorlás és szemesség mellett berendezhetjük az egész telepet mérnök nélkül is. A hely egyéb tulajdonságairól. A tógazdaság talaját termőföld borítsa, mert egyedül az termi meg a hal táplálékát is s ez teszi a területet alkalmassá, hogy esetleg váltógazdaság alá fogjuk, tehát a föld megerőltetése nélkül a legnagyobb eredményeket érhessük el. f II. Az esés mérése.
