Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

II. A tógazdaság okszerű gyakorlata

A HELY BEOSZTÁSA. 49 A hely verőfénves leeren. j J ö j A termő réteg alatt vág}’ közetlenül, vagy legalább nem nagy mélységben, agyagos legyen a talaj, hogy a vizet át ne bocsássa; ez azért fontos, mert átbocsátó rétegek a vizet nyelik, a mi, szövetkezve a nyári elpá­rolgással, különösen a kánikulában nagy bajt okozhat. A hely beosztása. Föltesszük, hogy az esés, víz­­mennyiség és talajviszonyok ioo holdnyi területet szol­gáltatnak a tógazdaság számára, még pedig egy tagban és végig egyforma minőségűt, akkor ezt az eredményre való tekintettel kell beosztanunk, még pedig hatféle területre, névszerint a következőre: Ivó- vagy hasító tó _ __ I 2 hold Első növendék-tó ... ... í « 10,000 ivadékra Második növendék-tó ... 6 5,000 Nyújtó tó ... ... _ . 28 «1 co 0 0 « Lehalászó tó ... ... ... 60 « 3,700 fl Telelő tó ... ... ... ... 21 ' 2 * Összesen 100 hold Ez nemcsak a tavak területét, hanem sorrendjét is jelenti akként, hogy, a víz esését véve, az ívó- vagy hasító tó legfelül jön, a többi alatta következik, úgy, hogy a tavak a kitett sorrendben eláraszthatok legye­nek. A halivadék arányszámairól akkor lesz szó, a mi­dőn a kezelést fogjuk fejtegetni. A hely berendelése. Abból a föltevésből indu­lunk immár, hogy a kiválasztott hely széles, síktalpú völgy, melynek víz-erét tetszés szerint terelhetjük s hogy a völgy lejtői oldalgátaknak használhatók. Ilyen eset­Hermák O. Halgazdaság. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom