Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
I. Bevezető rész
20 Bevezető rész. alakulását, a melyekről a harmadik és negyedik főpont szólott: a rendes körülmények között szárazon fekvő ártért az áradás elborítja s a terjedelmes szélvizeket megalkotja. De ugyanezt tapasztaljuk a tóságokon is, noha rendszerint kisebb arányokban : a tavaszi hóvizek ezekben is fölemelik a víz színét, minélfogva a víz több, s rendes vízálláskor szárazon fekvő területet borít; mégpedig annál nagyobbat, minél laposabb az a terület, a melyen a tó fekszik. Igen természetes, hogy ezeknek a viszonyoknak alakulása akkor, a midőn vizeink érintetlen ősi állapotban voltak, nemcsak korlátlanul történt, hanem rendesen visszatérő jelenség is volt, tehát a víz állatéletére egész terjedelmében rendesen hatott: a régi halbőségnek okát tehát a rendesen visszatérő és kifejlődő tavaszi áradásban kell keresnünk. Vizsgáljuk meg tehát azt a viszonyt, a mely az első és második pontra nézve lényeges, vagyis keressük az élettani okokat. A második pont így hangzik: «a halak ívása élettan ilag csak az áradáson lehet foganatos», a kérdés tehát az egyszerű: miérti Tudnunk kell mindenekelőtt, hogy a hal megívásához, az ivadéknak az ikrából való kikeléséhez bizonyos fokú melegség okvetetlenül szükséges. Az ívó halat csak melegedő vízben száll ja meg az ívás gerjedelme; a megtermékenyített ikrát csak a meleg víz költheti ki. Ha már most a 2-dik képre vetünk egy pillantást,
