Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
I. Bevezető rész
ló BEVEZETŐ RÉSZ. tanúsága szerint a régi idők halászata még mélyebbre nyúlt, mint a mai, anélkül, hogy a halállomány érezhetően megapadt volna. Mert hiszen akkor a hal igazán köztáplálék volt s a fogyasztást rendkívül fokozta még az is, hogy akkoron — különösen a reformáczió előtti időben — a böjt szigorúan megtartatott s ennélfogva a hal az évnek sok napján épen főtáplálék számba ment, szegénynél, gazdagnál egyiránt. Mindezeknél fogva ezt az állapotot is a halasvizek állapotának bizonyos megváltozásában kell keresnünk, mely szintén elvi jelentőségű. A két állapotot egymással szembesítve, könnyű szerivel állíthatjuk fel a kérdést s épen oly könnyen kapjuk rá a feleletek egész sorát; sőt —- alapjában véve —■ e két ellentétes állapot kifejtéséből kapjuk ki az okszerű halas gazdaság lényegét is. alapvető kérdés. A kérdés im ez: Milyen állapotban voltak halasvpeink a halbőség idejében s milyen állapotban vannak ma, a hals^egénység idejében, és mi ay e két állapotból levonható élettani* tanulság <? Mielőtt a két állapotnak és tanulságainak kifejtéséhez hozzáfognánk, álljon itt az, hogy az u. n. téli ívású halak a soron kívül hagyatnak, mert részben más szempontok alá tartozva, külön tárgyalást kivánnak, a mely a maga helyén meg is lesz. Ezek közé tartozik a sebes pisztráng — Trutta Fario L. — és a lazaczpisztráng — Trutta Salar L. * A mű folyamán élettan = biológia.
