Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
VI. A fogas süllő tenyésztése
126 A FOGAS SÜLLŐ TENYÉSZTÉSE. val megívja az ívószékeket, mire a tejes nyomban termékenyít. Hideg idő beálltával a fogas süllőnél is szünetel az ívás; de a jó idővel újra föléled. A midőn az ívásnak vége szakadt, az öregeket vagy ki kell fogni, vagy egy őrhálóval a tó egyik sarkába el kell rekeszteni, hogy saját ivadékukban kárt ne tegyenek, a mire ez a faj különösen hajlandó. Evvel egy időben mérsékelni kell az áramlást is, hogy a tó vize felmelegedhessen, vagyis az ikra megérhessen s a porontyok minél előbb kikelhessenek, a mit azután ki kell lesni. A növendék tó. A midőn a hasító míveletek folynak, akkoron a növendék tónak az ivadék befogadására már készen kell lennie. A felkészítés nem oly egyszerű dolog, mint a minővel a tőpontyra alapított tógazdaságban ismerkedtünk meg. A fogas süllőnek szánt növendék tónál ugyanis eleve fel kell készülnünk arra, hogy a fogas süllő ivadék a halporontyok közös táplálékáról átmehessen tulajdonképeni táplálékára, t. i. a halra. E végett külön kell intézkednünk, még pedig élettani alapon, mert minden más mód mesterséges táplálással kapcsolatos, eredmény szerint pedig bizonytalan; sőt ha sikerrel is jár, alkalmazása szükségképen megdrágítja a halat, a mi legtöbbször egyértelmű a tiszta haszon csorbításával. A legtermészetesebb és éppen azért legbiztosabb módot a halak életének ismerete nyújtja, mely világosan megmondja, hogy melyik faj életének melyik mozzanatát használhatjuk fel az adott czélra, itt te
