Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
VI. A fogas süllő tenyésztése
A NÖVENDÉK TÓ. hát a fogas süllő zsenge ivadékának természetes táplálására. A legtermészetesebb és legegyszerűbb mód az, hogy a fogas süllő ivadékának szánt növendék tóban kisebb testű kes^egfajokat vagy pontyféléket kell inasra bírnunk, hogy a fogas süllőivadék e keszegivadékokra rámehessen s így már zsengéjében is feltalálhassa legtermészetesebb táplálékát. Ez a növendék tóban külön intézkedést kíván, annyi-7 J ban. a mennyiben a fogas süllőívadéknak más és az ívó keszegféléknek — vagy pontyfélék is lehetnek — is más alkalmatosságokra van szükségük. Agyasok. Ezt avval érjük el, hogy a fogas süllő ivadéknak szánt növendék tóba ágyásokat* készítünk. a melyeken a keszeg- vagy pontyfélék megívhatnak. Ezeket az ágyásokat különböző módon készíthetjük el s mindig azt a módot választjuk, a melyet a tógazdaság helyi viszonyai leginkább ajánlanak. Az ágyások feladata az. hogy szélvizeket teremtsünk, a melyeken vízi növevényzet felütheti magát s a melyeken a viz átmelegszik, tehát a hasítás minden föltétele megteremhet. Az ágyás háromféle, ú. m.: 1. a párkányos ágvás; 2. a pados ágvás; a soros ágyás. * Az tágydst a kendertermesztes mesterszava a Bácskában: értik alatta az áztató vizekbe szabályosan betett kenderrakásokat; minden egyes rakás neve ágyás s nyilván az ágyazás összevonása. Különben kertészek mesterszava is.