Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
VI. A fogas süllő tenyésztése
ii8 A FOGAS SÜLLŐ TENYÉSZTÉSE. fel; a sörények és a kormányúszó pettyezete is szembeszökőbb. Egyéb tekintetben, tehát ívás, szaporaság, életmód, növekedés, hús stb. tekintetében, megfelel az előbbi fajnak; megjegyezem azonban, hogy legszebbjét a Duna holtágaiban — Apatin mellett a Kucskában — láttam, a hol a csukán kívül a tőponttyal és kelehallal együtt fordult elő, még pedig oly vízben, mely a halnak már tó ízet is kölcsönözött; ennélfogva élettani szempontból kiváló figyelmet érdemel, a mint az majd ki is fog tűnni. A FOGAS SÜLLŐ TENYÉSZTÉSÉNEK FÖLTÉTELEI. A víA fogas és a kősüllő, természetének minden viszonyánál fogva, a tőpontyhoz képest tisztább, különösen elevenebb, vagyis folyásosabb vizet kíván, tehát olyat, a mely gyorsabban megújul. A víz egyéb tulajdonságai megfelelnek azoknak, a miket a halasvízről már tudunk. A tenyésztő tavak. A süllő tenyésztésére berendezett tavaknak mélyebbeknek kell lenniök s a mélység i méteren kezdődik. A tavak feneke nem zárja ki a termő földet, mert a süllők is mohón kapkodják az alsóbb rákféléket s a bogárságot; az utóbbinak még oly fajait is, a melyek a tőpontynak nem kellenek. Azonban az is szükséges, hogy helyen-közön a tó fenekén kavicsos foltok, ezeken uszadék tuskók és nagyobb kövek is legyenek, hogy a hal a rablótermészetének megfelelő lesőhelyet kiválaszthassa.
