Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
VI. A fogas süllő tenyésztése
A TENYÉSZTÉS FELTÉTELEI. II9 A tavak berendelése. Az elevenebb vízre való tekintetből szükséges, hogy a víz áramlásáról gondoskodjunk, még pedig úgy, a mint ezt a hal természete kívánja. Tudnunk kell ugyanis, hogy a ragadozó hal a mélységből fölfelé lesekedik s legszívesebben alulról fölfelé kapdossa a prédát; ellenben a préda, különösen ha keszegféle vagy aranyhal, szívesen fölkeresi a víz színét, különösen ha csöndes. A süllő-tavakban tehát a víznek a befolyás felől alulról kell áramlania s ennélfogva a beeresztő zsilip felhúzó legyen; a lebocsátó ellenben lehet barátzsilip is, mert kivezető csöve (16-dik kép k. a szomszéd tóba úgyis alúl vezeti be a vizet. Természetes, hogy a beeresztő zsilip elé — a tó felől — erős és sűrű rácsot kell alkalmaznunk, mely a halnak az anyavízbe való szökését föltétlenül megakadályozza. A terület beosztása. A fogas süllő tenyésztésénél a terület beosztása s részeinek felhasználása lényegesen más, mint a tőpontynál, még pedig azért, mert a míg a tőpontynál a táplálék kiteremtését tisztán a természetre bízzuk s e tekintetben a terület bizonyos arányaira támaszkodunk, a melyek a hal számának megfelelnek, addig a fogas süllőnél a táplálékot a tenyésztési műveletek során kell kiteremtenünk, a melyek akkor is mások, ha a fogas süllő csak mellékesen — lógósán — járja a tógazdaságban; és akkor js mások, ha a fogas süllőnek tiszta tenyésztéséről van szó, vagyis ha a tógazdaság főtárgya a fogas süllő maga. Különböztessük meg mindenekelőtt a két irányzatot.
