Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
VI. A fogas süllő tenyésztése
VI. A FOGAS SÜLLŐ TENYÉSZTÉSE. El nem tagadható tény, hogy a haltenyésztésről szóló művek — a legújabbak is — felhozakodnak ugyan a fogas süllő tenyésztésével; de az illető közlések mindig oly rövidek, hogy belőlök a dolog lényegére nézve eligazodni nem lehet. A fogas süllő, hús tekintetében, kiváló hal s ezért a tenyésztésről szóló művekben természetesen ott kell lennie; de nagyon érzékeny, kényes hal — bármi tekintetben veszszük is — és én azt gondolom, hogy a szerzők sietségének tulajdonképen ez az oka. Az élettani alap nem oly egyszerű, mint a tőpontynál s minthogy a fogas süllő is tavaszkor ívik, ivadékával nem lehet úgy elbánni, mint a pisztrángéval, a mely télen ikrában marad, s csak tavaszkor kél. Evvel az emberek el vannak, kissé el is mulatnak s ez élvezetért megvigasztalódnak a sikertelenségen is. A fogas süllő azonban különösen saját, magyar viszonyaink tekintetéből teljes figyelmet érdemel s az élettani alap pontos kiderítése mellett, mindenesetre haszonnal tenyészthető is. Első dolgunk, hogy természetrajzi tekintetben megismerkedjünk vele