Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
VI. A fogas süllő tenyésztése
A FOGAS SÜLLŐ. IM A FOGAS SÜLLŐ. Lucioperca Sandra Cuv. Fogas (a vénje), Süllő (az ifja), Sül, Szellő. Németül: Schill, Zander, Amaul, Sandart. Főjegyei. A hátán két sörényúszó; a fej nyújtott, a homlok — oldalról tekintve — egyenes vonalban menedékes ; a száj mélyen van behasítva, úgy, hogy zuga legalább is a szem közepe alá ér; a pofákon nincsenek pénzek; a hátsörényúszók és a fark kormányúszójának sugárközei pettyesek. Szín szerint a hal — első tekinjo. kép. A fogas süllő — Lucioperca Sandra Cuv. tetre — kékes ólomszínű, hátafele zöldesszürke, hasa felé ezüstösbe megyen át; az oldalalakon sötétebb félti ős foltok látszanak, melyek néha elmosódva de pásztásan tömörülnek s az ifjaknál jobban kivehetők úgy, hogy 8—9 pászta is megkülönböztethető. Szája számos hegyes foggal van fegyverezve. 8*
