Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
IV. A tő ponty táplálkozásáról
A TŐ PONTY TÁPLÁLKOZÁSÁRÓL. lálván meg a rendszer legfőbb hasznát, meg kell ismerkednünk e természetes úton keletkező táplálék körülményeivel is. Ha tavaszkor valamely tavat fölkeresünk s egy hoszszú nyélre megerősített, keretre vont vászonzacskóval úgy merítjük a vizet, hogy a zacskó mint szűrő működik, s ha ezt a merítgetést húszszor, — százszor ismételve mindig bevárjuk, hogy a kimerített víz teljesen átszűrődjék, a huszadik, — századik merítés leszűrődése után a vászonzacskó fenékrészén — barnás csapadékot fogunk találni. Ha már most egy pohárba vizet merítünk s e vízbe ezt a barna csapadékot betesszük, ez rögtön oszlásnak indul s a pohár vize megnyüzsög lökve-uszkáló, áttetsző teremtésektől. Hogy ha pedig ugyanezt tesszük a szobában álló kis haltartónkban, nyomban azt fogjuk tapasztalni, hogy apró halaink megélénkülnek és szokatlan mohósággal neki esnek azoknak az apró, lökve-úszó teremtéseknek. A halaknak apraja-nagyja ezekben az apró, gyorsan és tömegesen szaporodó teremtésekben találja meg táplálékának legfőbb részét s e teremtések alsóbbrendű rákocskák, ú. n. bolharákok, melyeket a természethistória rendszere a Polyphemus, Cyclops, Leptodora, Daphnia, Diaptomus, Bosmina, Cypris stb. nemekhez soroz s mint látjuk, elég ékes nevekkel illet. A kifejlődve is csak i—2 mm. nagyságú állatkák végtelenül picziny petékből kelnek, fejlődésük pedig átalakulásszerű. A Cyclopsok pl. a petéből kikelve kerek alakúak és csonkák, későbben oly alakot öltenek, mely emlékeztet az atkákéra; végre azután telje-IOÓ
