Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
IV. A tő ponty táplálkozásáról
A TŐ PONTY TÁPLÁLÉKA. 107 sen Cyclops alakot öltenek.* Nyáron át e kis teremtések lágy héjú petéket raknak s ezek gyorsan fejlődnek; télire a pete héja kemény, a pete tehát téli, vagyis áttelelésre alkalmatos. Ez apró rákocskáknak tavaszi fejlődését nagyban segíti az, ha a tavak s így a fenekükre rakott peték is télen át szárazon feküsznek. A tapasztalás legalább azt bizonyítja, hogy a télen át lecsapolt tavakban tavaszkor a bolharákok hasonlíthatatlanul nagyobb tömegekben mutatkoznak, mint azokban a tavakban, a melyek télen át is felduzzasztva állottak. A 27. képen megismerhetünk három ilyen bolharákfajt, természetesen tetemesen megnagyított alakban rajzolva. Ezeken kívül táplálkozás tekintetében rendkívül nagy fontosság illeti meg azokat a parányi teremtéseket is, a melyeket általános tekintetben «infuzorium» néven szoktunk érteni s a melyeknek nagy tömegekben való jelenlétéről csak a mikroszkópiummal való vizsgálat győzi meg a netalán kételkedőt. Ezek az apróka szervezetek akkor, a mikor a hal «lélegzik», azaz: a vizet a szájába véve a szilványokon keresztül hajtja, hogy vérét fölélessze, belékerülnek a hal szájába s azon át a bárzsingba is. De a tavasz és a nyár folyamán még más élet is fejlődik a tó színén s azon alul. A bogárság közül a legyek, ezek között különösen a szúnyogok a vízben fut* De Geer ezeket már 1778-ban fölismerte ; de a kifejlődés különböző fokán levőket más-más állatoknak nézve, Nauplius névvel illette,