Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

III. A váltógazdaság

102

A VÁLTÓGAZDASÁG.

gyökeresebb megtisztítása úgy érhető el legjobban, hogy a tó területét eke alá fogjuk s valamely takarmánnyal bevetjük.

Hogy ebből forgó képében rendszert csináljunk, az úgyszólván önmagától kínálkozik.

A forgó, a dolog természetéhez alkalmazva, három éves, mert a tiszta tógazdaság három év alatt nevel piaczra illő, eladható tőpoi tyot; a beosztás tehát az, hogy az adott helyen három évig tőpontyot nevelünk, ezután három évig ugyanezt a területet felszántjuk és takarmány-termelésre használjuk, élve avval a nagy haszonnal, a mely a terület eláraszthatásában gyökerezik.

Úgy a mint a tiszta tógazdaság sorrendjét megállapítottuk (V. ö. Kezelés alatt a 61. 1. kezdve), tudjuk, hogy az ívó vagy hasító, az első és második növendék tó már az első év végével teljesen felszabadul, ez tehát — a három éves forgóban — már a második éven eke alá vehető, kivévén az ívó tó területét, mely természetes állapotban tartandó.

A második év végével felszabadul a nyújtó tó, mely ekként a harmadik évben kerül eke alá; a harmadik év végén felszabadul a lehalászó tó, mely tehát a negyedik évben kerül szántásra.

A tőpontytenyésztés három éves forgóját véve tehát, a váltóra a következő egymásutánt kapjuk ki;

1888- ban megindítjuk a tenyésztést;

1889- ben az első és második növendék tó eke alá kerül;

1890- ben az előzők és a nyújtó tó kerül eke alá ;