Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

II. A tógazdaság okszerű gyakorlata

A GYÜLEVÉSZ VIZEK FELHASZNÁLÁSÁRÓL.

95

valamely folyóba szakadnak; rendesen azonban csak akkor vesztik vizöket, a mikor a folyó elapad. E csatornák legtöbbje úgy van. hogy az áradó folyó fölöslege nagy darabon beléjük torlódik.

Itt úgy áll a dolog, hogy ha a csatornára és közel a folyóhoz zsilipet állítunk s ezt az apadás beálltával elzárjuk, a csatorna vize fogva van s oly víztartót alkot, a melyben magában is hizlalhatunk pontyhalat, ha pedig vize a szomszéd talaj fölé emelkedik, akkor ezen a talajon rendes tógazdaságot is állíthatunk, felhasználván a csatornát nyári víztartónak.

Síkságunkon mindig úgy van, hogy a tavaszi víz megtölti a csatornát; de azonfelül elárasztja a csatorna környékét is. Evvel az áradási fölösleggel a gazdaságot rendesen júliusig lehet folytatni, azontúl, augusztusig a csatornában elfogott víz szolgáltatná a szükségeset; augusztusban már esők jelentkeznek s így a kánikula veszedelmét biztosan kikerülhetnők.

A hol ennek a lehetősége megvan, ott a tógazdaság berendezése valóban kínálva kínálkozik, azért, mert ezeken a sík helyeken a legkönnyebb gátrendszerrel, tehát olcsón boldogulunk. A berendezés legtöbbször a felállított minta szerint foganatosítható.