Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

III. A váltógazdaság

III. A VÁLTÓ GAZDASÁG. Teljesen meg lehetünk győződve, hogy ha való­ban nyomorúságos helyzetben sínylődő halászatunkat csak odáig is kifejlesztjük, hogy az eddig letárgyalt mód általánosan tért foglal: nemzetgazdasági tekintetben már nagyot nyerünk. Ezentúl azután minden lépés a meglevőnél is mind nagyobb és nagyobb hasznot jelent, még pedig nemcsak halászati, hanem más tekintetben is; a mint ezt legott ki is fejtjük. A\ elvi alap. A tavak tápláló erejének gyökeres felújításáról szólván (8o. 1.), már érintve van, hogy az eljárásban egy fontos elv rejlik, mely a figyelmet teljes mértékben megérdemli: ez a hatások kölcsö­nösségének elve, mely bizonyos viszonyok lényeges alkotó elemeinek törvényszerű összeműködéséből ke­letkezik. Az elvet nagyjából minden ember ismeri, fel­téve, hogy csak valamiképen is közeledik az élő ter­mészet jelenségei felé s valamiképen gondolkozik is. Feltűnik neki, hogy a delelő nyár hőségétől meg­bágyad a növevényzet: ez a hatások kölcsönössége; de az is szembeszökő, hogy eső beálltával az a lankadó élet felújul, felfrissül, új szirmot, levelet hajt, kibimbó­zik, virágot fakaszt és gyümölcsöt érlel: ez is a hatások

Next

/
Oldalképek
Tartalom