Szathmáry László: A gyufa története a XIX-ik század végéig. A zajtalanul gyúló foszforosgyufa feltalálójának Irinyi Jánosnak emlékére - Kis Akadémia könyvtára 17. (Budapest, 1935)

I. A mártógyufa

17

a j d o

gatják. Hlyen szeletet Ötvenet, vagy százat vesznek egy kézbe, bemártják annak végét az olvasztott kénkőbe ’s a’ két tenyér között forgatják azután ilyen elegybe mártják: Vesznek 1 font ’s 28 lat kénkő virágot, 8 lat cinobert, 8 lat arábiai gummit, 6 lat dragantgummit ’s 6 lat gyantát.1 Ezeket előbb porrá törik egyenként, és pedig megtörik igen nagyon és azután keverik össze. Azután vesznek 14 lat chlorsavanyas kálit, a’ mozsárban jól eldörgölik, s ha megnedvesednék kevés meleggel megszáritják, ’s az elöbbeni keveréknek V3-adát egyvelitik evvel össze. Mentői jobb a’ káli, annál jobb a’ gyujjó eszköz is. Ezt mind összve kevervén rája egy kevés vizet öntenek, úgy hogy egy sűrű kása lesz belőle. Ebbe bemártogatják egyenként a’ kénköves fátskáb. ábra. Mártógyufa.

kát kiteszitik száradni egy deszkára a veres bimbo a’ deszkán kivül essék. Ha megszáradt összvekötik százonként ’s úgy árulják.“

Fáy András (1786—1864) „Hasznos házi jegyzetek“2 cím alatt 1826-ban csomó házi receptet adott ki. Ezek között „a kéngyertya“ készítése is le van írva. Ez a következő: „Kéngyertyát és gyertyát gyújtó eszköz, Phosphor nélkül. Végy két részt oxidált savany-sót, mellyet a’ Patikában Sál acidum oxi-1 1 font = 0'560 kg. 1 bécsi font = 32 lat. 1 lat — 17'502 g. —

2 Fáy A : Hasznos házi jegyzetek. Pest. 1826. 33 1.

2