Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
III. A felszabadulástól az államosításokig 1945-1949
A felszabadulás után rövidesen megalakult a gyár Önképzőköre, amely keretet adott a társas összejövetelek szervezéséhez. Asztalitenisz klub, énekkar alakult, könyvtárt és kultúrtermet létesítettek. Nagy könnyebbséget jelentett a munkába járó szülőknek a Gyári Napközi Otthon megnyitása. Kulturális téren a legnagyobb vívmány a Dolgozók Iskolájának beindítása volt 26 fővel, közülük 12 fő a Fehér-gyáriakból került ki. Az akciót 1946-ban az Újjáépítési Minisztérium kezdeményezte. Az Állami Kandó Kálmán Villamosipari Középiskola kispesti tagozatának alapját az 1939-ben felállított tanműhely képezte. A fiatalokat Szórni Lajos, a gyár későbbi párttitkára, oktatta. Amint írja: ,,Ezek a fiatalok oly kedvvel dolgoztak, hogy este alig lehetett hazazavarni őket. Csináltak ők mindent; műszerész satukat, modellező repülőmotorokat, 24 mm-es állítható mikrométert, körzőket, különböző műszerész befogó szerszámokat stb.” Az iskola növendékei által készített termékeket az 1947-ben megrendezett újjáépítési kiállításon mutatták be. A Fehér céget 1948. április 16-án államosították. A vállalat élére az üb egyik fiatal, 30 éves tagja: Ittály Ferenc került. Az államosított gyár felügyeleti szerve az Erősáramú Gépgyártó és Berendezési Ipari Központ lett. A 44 fős munkáslétszámon kívül 12 tisztviselő tartozott a gyárhoz, de foglalkoztak a létszám 120 főre bővítésével, hogy az 1 főre jutó rezsiköltségeket csökkentsék. Az 1 főre jutó termelési érték az 1948. szeptemberi előirányzat szerint 1267 Ft-ot tett ki. Felállították a revíziót, a mai MEO ősét és a selejtet io%~ra szorították le. A Fehér cégtől sokat vártak a Nehézipari Központhoz tartozó vállalatok. Az ország a 3 éves terv újjáépítési programjának befejezése előtt állt. A műszerezési igények növekedtek. A vállalat felvette az államosított EKA-val a kapcsolatokat. 1948 októberében az újonnan felállított Tervhivatalhoz már azt jelentette, hogy átszervezték az üzemi adminisztrációt az EKA-val létesítendő kooperáció céljából. 1948-ban a termelőkapacitásnak azonban csak 40-50%-át használták ki. Ez a helyzet megváltozott a 3 éves terv kibontakozásakor. A népgazdasági tervet előadásokon ismertették a gyár munkásaival, akik a tervteljesítés érdekében még 1948 áprilisában beindították a munkaversenyt. A vállalat kis létszáma és viszonylag nagy szabad kapacitása érlelte meg azt a gondolatot, hogy benne több hasonló profilú céget vonjanak össze. A Villamos és Tömegcikk Ipari Igazgatóság így egyesítette a Fehér gyárat és az EKA-t 1948. október-novemberében. Az egyesített vállalat neve Engel Károly Alkatrész Gyár N. V. Műszergyára lett (1949. I. 1.) Az EKA gyártelepét a Vörös Hadsereg csapatai 1945. január 10-én érték cl. A gyár csak kisebb károkat szenvedett az utcai harcokban. Január 20-a körül már 20-30 fő jött össze, akik hozzáláttak a romeltakarításhoz. Reich Ernő és Szűcs Sándor az Egyesült Izzótól szerzett szenet, hogy a műhelyeket befűthessék. Februárban megalakultak a gyári párt- és tömegszervezetek. A kommunista párt titkára Horváth Sándor lett. az üb elnöke Pehartz Imre, az illegális KMP tagja, a gyár későbbi első munkásigazgatója. A termelés megindítása az EKA-nál is sok gonddal járt. A dolgozók egy részét az áram- és anyaghiány miatt tartósan szabadságolták. A gyártás kézierővel folyt. Nagyobb készletek csak 1945 második felére halmozódtak fel. A termelés fellendülésében a jóvátételi szállítások nagy szerepet játszottak. Az EKA gyártott 80
