Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

III. A felszabadulástól az államosításokig 1945-1949

jóvátételre villamos szerelési cikkeket, motorvédő kapcsolókat, mérőműszereket. A fellendülés ellenére Holitscher Géza és a vállalatban érdekelt tőkés vezetők a munkások elbocsájtását határozták el. A tőkés tulajdonosok nem bíztak a stabilizáció sikerében és az általános politikai helyzet megítélésében tartózkodó álláspontot foglaltak el, ami a munkásállomány tervezett leépítésében tükröződött. Az elbocsájtások az EKA összlétszámának (356 fő) 290 0-át érintették volna. Az üb azonban ezt a tervet elutasította. így' csupán 34 munkástól vált meg a vállalat, a többiek 40 órás csökkentett munkahéttel és io° 0-kal alacsonyabb bérekkel élték át a nehezebb napokat.

Az EKA a képviseleti tevékenységet 1945-48 között szűk keretek közt folvtathatta. A háború utáni bizonytalan gazdasági helyzet nemigen adott erre módot. A cég államosítására az 1948. március 25-i kormányrendelet alapján a következő napon került sor. A gyár dolgozói nagy-gyűlésen hirdették ki a hatalomátvételt. A vállalat neve Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára lett. Az 1949-1950. évi profiltisztítások kapcsán az államosított Fehér gyárral összevont EKA műszerosztály termelése 1949. január 2-án indult meg.

A volt Fehér gyárba került az EIC is. A Kerepesi úti üzem súlyos veszteségeiről már megemlékeztünk, amihez a gépi berendezések és szerszámkészlet kb. 8o° 0-ának pusztulása járult. A létszám is a háború alattinak io° ,,-ára csökkent. A kapacitás kihasználás legfeljebb io° q-os volt. A gyártást mégis megkezdték, de határidő kötelezettségek nélkül. Az anyagfelhasználás visszaesésére jellemző, hogy 1945-ben 0,82 q vasat használtak fel, míg 1943-ban 41 q-t. A termelést hátráltatta az infláció miatt lehetetlenné vált szilárd kalkuláció és a pénzhiány. Csak tetézte a nehézségeket a szénhiány.

Martin Guy 194-7-ben elhatározta az angliai kapcsolatok felújítását az Eliot Brothers Ltd., G. Kent, Marconi, English Electric stb. cégekkel. Az üzleti élet kiterjesztése összefüggött a 3 éves terv megindításával, az ország precíziós műszerbeni szükségletének kielégítésével. Guy azt tervezte, hogy Angliából és Svájcból speciális villamos mérőműszereket, hajszálrugókat, fúrókat, metszőket, ellenálláshuzalokat importál.

Már 1945-től, de a 3 éves tervben is, az EIC igyekezett 11 munkásával a megrendelők igényeit kielégíteni. Szállított a Ganznak, a WM gyárnak, a Postának, a MÁV-nak, a Standard-nak, a MÁVAG-nak, a Salgótarjáni Vasműnek, a különböző kőszénbányáknak, villamos erőműveknek, egyetemi laboratóriumoknak stb. A megmentett terméksablonokkal, ha kis mennyiségben is, de sokféle műszert gyártottak.

A vállalat vagyoni viszonyai a kisvolumenű termelés mellett kedvezőtlenül alakultak. A gyáringatlan értéke 54 ezer Ft-ot, az épületeké 24,7 ezer Ft-ot, a gépi berendezéseké 133 ezer Ft-ot tett ki. A vállalat 150 ezer Ft alaptőkével működött. A céget a kisipari termelési keretek miatt 1948-ban törölték a vállalatok jegyzékéből.

Az ElC-t 1949-ben államosították a többi külföldi érdekeltséggel együtt. A cég a Népgazdasági Tanács 1950. március 2-i 154 10 50. sz. rendeletére a Minőségi Mérőműszerek Gyára nevet vette fel, majd beolvadt - telephely-ét megtartva - a Fehér-féle gyár helyén megalakult EKM-be.

C