Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
III. A felszabadulástól az államosításokig 1945-1949
gosan 17 500 kalóriához jutottak. A béreket élelmiszerben adták ki a vállalatok. A családos dolgozókat családtagonként 6 ezer kalóriatöbblet illette meg. Az árak és bérek versenyében a kommunista párt így megakadályozhatta a tőkéseknek a dolgozók ellen irányuló inflációs spekulációit. Az üb aktivitásának köszönhető, hogy a gyárvezetés az élelmezésen kívül foglalkozott a ruházkodás gondjaival is. Már 1946 közepétől átadták a napközi otthont, amelyben 2-12 éves korig helyezhették el a munkások gyermekeiket. A felszabadulás után meginduló életbe a Hajós és Szántó cég szintén bekapcsolódott. A Kisfaludy utcai kétemeletes gyárban kb. 200 munkás dolgozott. Az államosítást megelőzően mintegy havi 3000 db fogyasztásmérőt állítottak elő (részben jóvátételre), ami hozzávetőlegesen a Ganz-termelés egyharmadát tette ki. Az ingatlanok 1947-ben 16 ezer Ft-ot, a gépi berendezések 538,6 ezer Ft-ot értek. A gyártelep a háborúban nem szenvedett súlyosabb sérüléseket, de a korszerűségtől távol állt. A Hajós és Szántó rt.-nél megalakult úb elnöke Herczeg György volt, tagjait Radvánvi János, Porkoláb Sándor, Sáhi Károlyné, Balázsfalvi Albert, Lukáts József és Reszmann György alkották. A vállalatot az 1948. március 25-i rendelet után államosították. A 100 főnél több munkást alkalmazó gyárat 1949-ben számolták fel, amelyet indokoltak a koncentrálási törekvések. A termelési eszközök elavultak és a gyárfejlesztés a belterületen megoldhatatlannak bizonyult. A gépek nagyrészét az Agrolux vette át. A gyár vegyes gyártási profilját különböző vállalatok között osztották szét. Az árammérőgyártás, az Agrolux közvetítésével a Ganz Árammérőgyárba olvadt be kb. 40 fővel. Az Agrolux Francia úti gyártelepe szerencsésen vészelte át a világháború utolsó napjait. Gépparkját nem szerelték le, épületei és berendezései csak kisebb sérüléseket szenvedtek. A 3149 CD-ön magasodó háromemeletes gyárépület és az iroda kb. 240 munkagéppel épségben megmaradt. Az épületkárokat rövid idő alatt helyreállították. A gyár 1947-ben 70%-os kapacitáskihasználással üzemelt. Bekapcsolódott a jóvátételi szállításokba és alkalma nyílt a megkötött szovjet-magyar kereskedelmi szerződés keretében 35 ezer db egyfázisú fogyasztásmérő exportálására. A gyárkapacitása évi 100 ezer db egyfázisú fogyasztásmérő, 25 ezer db kávéfőző, 500 ezer db főzőlap, 50 ezer db vasaló, 100 ezer db Bellux íróasztallámpa, 25 ezer db melegítő párna, 10 ezer db tolóellenállás volt, amihez még az armatúrák, szerelési anyagok és késes kapcsolók termelése járult. A gyártást az Agrolux is iparindítási hitellel kezdte meg, majd 1948-ban a 3 éves terv teljesítéséhez svájci gépeket importált. Az 1947. évi eladási forgalom 7,8 millió Ft-ot tett ki, amely ugyan értékben nem érte el az 1944. évi 4,9 millió P-t kitevő forgalmat, de növekvő tendenciát mutatott. Tiszta vagyona elérte a 920 ezer Ft-ot. Részvénytőkéje 400 ezer Ft-ból állt. Részvényei tulajdonosa az ORION Rádió-, Villamossági és Üvegipari rt. (Egyesült Izzó érdekeltsége) volt. Ingatlanai 923 ezer Ft-ot, gépi berendezései 1,58 millió Ft-ot, áru- és anyagkészlete 8,5 millió Ft-ot értek. A vállalatot az 1948/3500. sz. rendelet államosította, mint 345 munkást és 75 alkalmazottat foglalkoztató gyárat. A vállalat élére Marai László, a vállalat 72
