Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944
16 csoportba sorolta a vállalat termékeit, melyek a következők voltak: foglalatok, - dugaszoló aljazatok, - kapcsolók, - világítótestek, - önműködő kapcsolók, nagyfeszültségű anyagok, - huzalok, kábelek, porceláncsigák, szigetelők, - izzólámpák, szénpálcák, szénkefék, - műszerek, - áramszámlálók, - reduktorok, trafók, motorok, szellőztetők, - főző, - fűtő, orvosi készülékek, - szerszámok, - és gyengeáramú anyagok. Az EKA mágneses kapcsolótábla amper- és voltmérőit csekély önfogyasztás, majdnem egyenletes skálabeosztás, lapos fémtok, email-skála (+ i% hibahatárral) jellemezte. A hasonló jellegű Deprez-műszereket tökéletes aperiodikus csillapítás és nagy skálaívhossz tette ismertekké. A cég mellékelt méretrajzai nagy segítséget nyújtottak a szakmabelieknek. Gyártottak távfordulatmutatókat, távhőmérőleolvasókat megvilágított skálával, mérőellenállásokat, thermoelektromos rendszerű műszereket, demonstrációs és zsebműszereket. Újdonság volt az ún. Normaméter, mely lehetővé tette az amper és volt méréshatárok egymástól független beállítását és biztosította az átkapcsolás lehetőségét mérés közben. Ezenkívül precíziós és hordozható műszerek is készültek. Az EKA áramszámlálókat szintén forgalmazott, noha gyártásukkal nem foglalkozott. A Ganz „Bdh” típusát szintén jogában állt eladni a Siemcns-Schuckcrt megegyezés lejárta után. Ismertek voltak még az EKAFIX árammérőtáblák, hitelesítő berendezések, a villamos kapcsolóórák. A vállalat az 1930-as évek elején a hazai hanglemezgyártást is beindította. Amíg azonban a Homocord típusok megbuktak, addig az Odeon márka sikert aratott. A széles gyártmányprofil miatt az EKA-nak le kellett mondani a belső piac monopolizálásáról. Az 1920-as években alakult kis vállalatokkal, olykor pinceműhelyekkel sem minőségben, sem árban nem tudott hatékonyan versenyezni. A nagyobb sorozatok meghiúsították az akkori „nagyüzemi” technológiai színvonalon a finomabb kivitelű műszergyártást. A kisebb cégek e téren versenyképeseknek bizonyultak. Pénzügyileg szintén nem rendelkezett elegendő erővel, hogy maga alá gyűrhesse azokat. Az EKA ezért az 1930-as években a megegyezéseket kereste. A vállalat 1939-től maga képezte ki munkásait. 50-60 fős tanműhelyt létesített, ahol az elméleti foglalkozásokat szombatonként biztosították. A tantárgyak közt az általános ügyességen, szorgalmon, rendszereteten kívül szerepelt a szerelés, alkatrészkészítés, gyalulás, esztergálás, marás, köszörülés, edzés, szerelés, szerszámkészítés, technológia, számtan, elektrotechnika, szakrajz, mechanika és szerszámszerkesztés. Ez utóbbi a műszerészmunka alapját képezte. Az EKA tanoncképzésének is köszönhette jól összeforrott szakmunkás és középszintű vezető gárdáját. Mégis az a tény, hogy erre csak 1939-ben került sor, utal arra, mennyire a fejlődés kezdetén állt a műszergyártás. A II. világháború kitörése igen kedvezőtlenül érintette az EKA-t. Már az 1938. évi ún. első zsidótörvény, majd egy évvel később a második (1939 4. te.) erősen korlátozta a cég lehetőségeit. Az EKA néhány dolgozója röplapot szerkesztett. Tiltakoztak az antiszemitizmus ellen. Emiatt feljelentették az EKA-t. A gyárat hosszú időre kizárták a közszállításokból. A zsidó származású alkalmazottakat elbocsátották. Ezzel egyidejűleg, közvetve, bevonták a vállalatot a haditermelésbe. Sőt 1944-ben már repülődinamókat, harckocsielhárító rakétákat, 48
